Skip to main content

Molnár Farkas (Pécs, 1897 – Budapest, 1945)

Vissza a főcikkhez →


1945
Lotz Károly utcai lakásukat ért bombatalálatban megsebesül, és pár nappal később sérüléseibe belehal.

1939 a Mérnöki Kamara visszaveszi tagjai sorába. A „nemzeti radikális” Országépítés című lap szerkesztőbizottságának tagja, a lappal közösen kidolgozza egy kísérleti szövetkezeti falu tervét.

1938 a Mérnöki Kamara 1932-es kiállítása miatt ismét eljárást indít ellene és kizárja. Részt vesz a CIAM 1938-as kelet-európai kongresszusán, majd hazatérése után feloszlatja a csoportot. Kivándorlási tervek foglalkoztatják, írásban keresi meg az Egyesült Államokba emigrált Gropius. Gropius a Mérnöki Kamaránál tiltakozik Molnár kizárása ellen. A Szentföld-templom első terveit ekkor készíti el, tanulmányútra Palesztinába utazik.

1937 megszervezi a CIAM kelet-európai csoportját. A párizsi kongresszusra kollégáival javaslatokat készítenek Magyarország mezőgazdasági területeinek újjászervezésére.

1936 visszaveszik a Mérnöki Kamarába. Júniusban kiállít a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok kiállításán. Svájcba utazik, ahol Breuer Marcellel találkozik.

1935 a Budapesti Nemzetközi Vásárra a Vállalkozók Lapja és a Tér és Forma pavilonjait tervezi.

1934 Gropius budapesti útja alkalmával felkeresi Lotz Károly utcai lakásában.

1933 Pécsen kiállításon mutatja be munkáit, a megjelenő katalógus előszavát Moholy-Nagy László írja. A milánói triennálén Lejtő úti házával első díjat nyer.

1932 Az új építésért címmel a CIAM magyar csoportjának bemutatóját szervezi a Tamás Galériában, majd Ház, város, társadalom címmel rendeznek kiállítást. Az anyag egy részét elkobozzák, bírósági eljárás indul ellene, egy hónapi fogházra ítélik. A Mérnöki Kamara kizárja soraiból.

1931 önálló tervezőirodát nyit. Részt vesz a magyar CIAM Kolház-tervének megalkotásában.

1930 a KÚT kiállításán saját lakásának terveit mutatja be. A Mérnöki Kamara felveszi tagjai közé.

1929 Gropius meghívja a CIAM frankfurti kongresszusára, hazatérve többekkel megalakítják a magyar csoportot.

1927 a 6x6-os lakóház terve, baloldali lapok munkatársa (Új Föld. 100%). A 100% borítójának tervezője.

1926 megalkotja a Vasbetonvázas lakóház tervét a Bauhaus-bücher sorozat első kötetének borítóját tervezi. Új építés címmel kiállítást rendez weimari terveiből.

1924 a Bauhaus építészeti és belsőépítészeti tervezéssel foglalkozó osztályának tagja lesz. Megalkotja az U-színház tervét.

1923 a Bauhaus első kiállítását szervezi, amelyen Vörös kockaházának tervét is kiállítja.

1922 megszervezi és meghirdeti a KURI mozgalmat.

1921 a Bauhaus tagja lesz (tanárai: Johannes Itten, Kandinszkij, Theo van Doesburg, Oskar Schlemmer).

1920 a Megfagyott muzsikus szerkesztője, baloldali nézetei miatt kizárják az egyetemről.

1917-től a József Nádor Műszaki Egyetemen tanul.

1915–17 beiratkozik a Képzőművészeti Főiskola festő szakára.









































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon