Skip to main content

Nemzet anyácskám, nő légy a talpadon!

Vissza a főcikkhez →


Az Igazságügy-minisztérium kriminalisztikai laboratóriuma hivatalosan is kinyilatkoztatta, hogy az enyedi RMDSZ székházában talált lehallgatókészülék[1] ártalmatlan, mint a városka cukrászdáinak kalácsába ágyazott mazsola.

Sőt, mi több, a Fehér megyei Feljebbviteli Bíróság főügyésze, Emil Store kijelentette, hogy törvénysértésről szó ne essék, mivel: „a mikrofon nem zavart senkit, egyetlen beszélgetést sem szakított félbe, és még azt sem lehet megállapítani, hogy mikor ágyazták a falba.”

Imigyen múlt el az arcátlan mikrofonok dicsősége, kivesztek a pofátlan mikrofonok, akik sivítottak, mint vágáskor a disznó, és nem átallották pofán köpni a gyanútlan pofázó polgárt.

Az ártatlanság korát éljük, mikrofonjaink szelídek és tisztelettudók, mikrofonjaink apolitikusak és keresztények, mikrofonjaink banán- és málnaízűek, hadd élvezzen el a fal, amikor beléhatolnak.

Archeológusaink ingadozó magatartása, amellyel még az évezredet sem tudták pontosan megállapítani, amikoron a mikrofont a falba ágyazták volt vala, a magyar irredenták malmára hajtja a vizet, akik most fennen hangoztatják, hogy a hunok a nyereg alatt puhították a mikrofont.

Na már most ünnepélyesen felkérjük Funar bátyánkat,[2] járja ki a nemzetközi fórumokon, hogy mihelyt eljön a tavaszi szobor- és emléktábla-ültetés ideje, hassunk oda, hogy a hazafias munka során piros-sárga-kékre fessünk minden mikrofont, a trikotóros mikrofonszentelést a hadsereg pópaszámya végezze, mert tisztesség ne essék, nekünk is megvan a mi nemzeti méltóságunk, és úgy illik, hogy akként ágaskodjék a géta-dák mikrofon az RMDSZ falában, amiként a Mátyás király papájáé[3] a Mátyás bozgor mamájának a…

A pamflet a kiváló román szatirikus lap, az Academia Catavencu 1996. II. 3-i számában jelent meg.



Jegyzetek

[1] Néhány hónappal ezelőtt lehallgatókészülék mikrofonját fedezték fel az enyedi RMDSZ-székházban. A mikrofont csak 1995 februárja után helyezhették el, azelőtt ugyanis egyáltalán nem volt még csak telefon sem bekapcsolva az épületbe.

[2] Nemrég leplezték le Mátyás szülőházán a király román származását bizonygató emléktáblát. Funar valóban tervezi szokásos tavaszi szoborakcióját is.

[3] Funar kijelentette, hogy a nemzetiséget (legalábbis Mátyás esetében) az apa nemzetisége határozza meg.

(Ford.: S. Á.)






















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon