Vissza a főcikkhez →

Egy pszichológus, aki közelről és régóta ismeri e történet szereplőit, így emlékszik vissza:

„C. V. Tudor Gyenge tanuló volt, de korán kezdett el publikálni. Közutálatnak örvendett szakmai körökben is. Annál korábban nyilvánult meg beteges szereplési vágya, például a KISZ gyűléseken. Amikor egy tanár arról faggatta a diákokat, ki-ki miért döntött a szakja mellett, Vadim felállt, és kijelentette: »Én zseni akarok lenni!«

Magureanu a pártakadémián tanított. Jó szakemberként tartották számon, kiváló cikkeket írt. Nyíltabban beszélt, mint mások, kerülte a pártzsargont. Jelenleg is szociológiát ad elő a bukaresti egyetemen. Kollégái is értékelik kurzusát. A bukaresti egyetem amúgy meglehetősen intoleráns és ellenzéki beállítottságú diákjai is megkedvelték. Előbb ellenségesen fogadták, SRI igazgatói címe miatt, de aztán megnyerte őket profizmusával, humorérzékével, nyitott gondolkodásával. Szerintem Magureanu nem a hatalom megszállottja. Ha ilyen keményen küzd, annak célja – jobb mederbe terelni a dolgokat. Én az iskolában még Asztalos Imre néven ismertem meg. Így szerepel az 1963-as szeku dokumentumokban is, illetve felváltva és találomra hol Asztalos Imre, hol Asztalos Virgil. Később vette fel édesanyja családnevét – a Magureanut.

Iliescunak távolról sem olyan nyitott a gondolkodása, mint Magureanunak. Jó szándékú – de kisebb kaliberű személyiség.”

• Befejezetlen jelen