Skip to main content

Beszélő folyóirat, 1. szám, Évfolyam 1, Szám 1

Petri György: Márciusi vének

Adam Michnik: „A szó fontosabb, mint a vér”

Komoróczy Géza: A közeledő ezredvég

– egy ókortörténész szemszögéből

Mink András - Solt Ottilia: „A város autonómiáját próbálom erősíteni a mindenkori kormánnyal szemben”

Interjú Demszky Gáborral, Budapest főpolgármesterével

Kis János: Túl a nemzetállamon

Első rész

Kende Péter: A „liberalizmus” mint szitokszó

Tamás Gáspár Miklós: Szív és állam, szkepszis és lázadás, nagyság és félelem

Konrád György: A birodalom kapujában

(Felolvasás a svéd kormány előadótermében, Stockholmban)

Csaba László: Miért fogyóeszköz a pénzügyminiszter?

Kőszeg Ferenc: Nemzetbiztonsági szolgálatok Magyarországon

Törvénytörténet, rövid tanfolyam

Litván György: Múltfeltárás és rendszerváltás

Dalos György: A „Pelikán”-dossziéból

Haraszti Miklós: Káderlapom ossza már!

David Rudenstine: Sajtószabadság és nemzetbiztonság: a Pentagon-iratok

Wojciech Maziarski: A faltörő kos

Gyurovszky S. László: Lex Lexa – avagy hogyan lehet titkot tartani Szlovákiában?

Bányai Péter - Saszet Ágnes: Románia: Aláaktázott terület

Mircea Dinescu: Nemzet anyácskám, nő légy a talpadon!

: A kórkép

Szőcs Géza: Tájkép bűnbeesés után

Altatódalok, avagy hat éve már Marosvásárhely fekete tavaszának

Gábor Miklós: Napló – 1957

Első rész

Petri György: „Nem vagyok egy Berzsenyi…”

Esterházy Péterrel beszélget Petri György

Eörsi István: Napló Jóbról

Kálmán C. György: Műbírálat, négy tévedésben

: Mészöly Miklós Családáradás című könyvéről

beszélget Angyalosi Gergely, Bán Zoltán András, Beck András és Radnóti Sándor

Bikácsy Gergely: Párhuzamos szenvedélyek

Két vágyrendező

Kántor Péter: Betegek

Jean Genet: Hogyan játsszuk „A cselédek”-et?

Váncsa István: Vadasmarha, zsemlegombóc

Zufar Garejev: Miért nem vett a kóbor buszurmán ukrán kurvát Budapesten?

Péterfy Gergely: Az aranyhal

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon