Skip to main content

A „Pelikán”-dossziéból

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Bevezető kommentár

1978. augusztus 21. és 23. között (feltehetően Kelet-Berlinben) a Stasi és a magyar BM képviselői tanácskozást tartottak a magyar és keletnémet ellenzéki és irodalmi körökkel kapcsolatos közös teendőikről. Az összejövetel egyik közvetlen oka az volt, hogy 1978. május végén NDK- és NSZK-beli értelmiségiek Csobánkán szemináriumot szerveztek Rudolf Bahro „A reálisan létező szocializmus alternatívája” című könyvéről. Minthogy a szerző éppen akkor és éppen e könyv miatt egy kelet-németországi börtönben ült, a néki szentelt magyarországi rendezvényt mindkét belbiztonsági szolgálat élénk figyelemmel kísérte. A másik apropó: 1978. szeptember 19-én került sor Konrád György, Haraszti Miklós és e dokumentáció összeállítójának nyugat-berlini felolvasóestjére.

Az őrnagyi-ezredesi szintű találkozón a két titkosrendőrség megállapodott abban, hogy előzetes jelzések alapján „operatív ellenőrzés” alá vonják egymás „operatív feldolgozás” alatt álló polgárait, amennyiben azok belépnének az NDK vagy Magyarország területére. Továbbá: „Valamennyi feldolgozás alatt álló személyről állandó és kölcsönös információcsere folyik »Pelikán« fedőnév alatt. Operatív szükségesség esetén az ismertetett komplexumról további közös tanácskozásokat folytatnak.”

A Stasi magyar vonatkozású érdeklődése természetesen jóval túlment az említett személyek körén. „Operatív technika” (telefon- és lakáslehallgatás, titkos fényképezés) és „nem hivatalos munkatársak” (besúgók) segítségével igyekezett pontos képet alkotni magának különféle magyar értelmiségi körök mozgásáról és főleg kelet-németországi kapcsolatairól. Jelentéseikben kitérnek – időrendben sorolom – a Szeta, a „repülő egyetemek”, a „Dialógus” békecsoport, a Kelet–Nyugati Párbeszéd, a Duna-kör, a Szabad Kezdeményezések Hálózata és a Magyar Demokrata Fórum tevékenységére. A dokumentumokból kiderül, hogy a magyar belbiztonsági szervek a nyolcvanas évek végéig szorosan együttműködtek a Stasival, jóllehet a két szervezet között súrlódások is voltak az utazási korlátozások célszerűségét vagy a nyugatnémet állampolgárok budapesti beszélgetéseinek lehallgatását illetően.

Az alábbiakban közrebocsátok néhány idevágó iratrészletet a „Gauck-hatóság” (a német kormány kezelésébe került titkos anyagokat archiváló és kezelő intézmény) által rendelkezésemre bocsátott személyi dossziémból. E stilisztikailag kétségkívül rágós, ám történeti szemszögből érdekes szövegeket csak tárgyszerű megjegyzésekkel egészítem ki.


I.

XX/2 Főcsoportfőnökség
Tájékoztatás

HARASZTI és DALOS tevékenysége az NDK fővárosában – Berlinben –, illetve Nyugat-Berlinben való tartózkodásuk idején

(…) HARASZTI Miklós tevékenysége
’78. 8. 25-ét követően Haraszti Miklós[1] fokozta Berlin fővárosba való beutazási tevékenységét. NDK-beli tartózkodásait felhasználta az operatív feldolgozás alatt lévő W.-házaspárral, ill. több más személlyel, akik név szerint, vagy fényképekkel dokumentálhatóak. Több találkozásra került sor H. és más, a Magyar NK-ból beutazott személyek között. Ezek során H. rendelkezésre bocsátotta sz(emély)g(ép)k(ocsijá)t Berlin területén belüli közös utakra, ill. Nyugat-Berlinbe kísért személyeket. Többek között találkozott pld. Betlen Jánossal.[2] (Erről a személyről a magyar biztonsági szervek ’78. 8. 21–23. közötti közös tanácskozáson tájékoztatva lettek.)

E találkozás során dokumentumok kicserélésére került sor.

H. szüntelen azon volt, hogy védje magát a megfigyelési intézkedésektől. Környezetét ellenőrizte, és szabályellenes közlekedéssel próbálta kivonni magát a megfigyelés alól.

Haraszti tudta Dalos érkezésének pontos idejét, és Berlin-Schönefeldre történt megérkezésekor Dalost – nyilvánvalóan annak tervei ellenére – azonnal Nyugat-Berlinbe kísérte. (…)


II.

XX/2 Főcsoportfőnökség Berlin. 1978. szeptember 1.
XX/2/l/Sa/Le
XX/5 Csoportfőnökség
Vezető
Házon belül

Nem hivatalos munkatársak alkalmazása a Német Akadémiai Csereszolgálat (DAAD) egyik rendezvényén Nyugat-Berlinben, 1978. 9. 19-én.

A magyar biztonsági szervek tájékoztattak bennünket, hogy ’78. 9. 19-én 19.00 órakor a Művészeti Akadémia Stúdiójában
1 Berlin 21, Hanseatenweg 10
Tel. 391 1031 391 3281

sor kerül az NSZK Német Akadémiai Csereszolgálatának
1 Berlin 12, Steinplatz 2
Tel. 310461

rendezvényére. Ezen a rendezvényen az ez idő szerint Nyugat-Berlinben, ill. az NSZK-ban élő HARASZTI és KONRÁD magyar írók, valamint a rendezvényre Magyarországról érkező DALOS nevű írók fognak felolvasni legújabb könyveikből.

A magyar biztonsági szervek tájékoztatást kérnek nevezett íróknak a felolvasóest és az azt követő vita során történő fellépéséről.

Kuschel
ezredes
hely. oszt. vez.


III.

XX/5 Főcsoportfőnökség Berlin, 1978. 9. 28.
Készült 3 példányban
1. példány

Tájékoztatás

Megfigyelések Dalos György, Haraszti Miklós, Konrád György (azelőtt Magyar NK) írók felolvasóestjéről a nyugat-berlini Művészeti Akadémián, 1978. 9. 19-én.

Nem hivatalosan a következő jelzéseket kaptuk a Magyar NK-ból emigrált[3] antiszocialista elemek egyik nyugat-berlini rendezvényéről:

A nyugat-berlini Művészeti Akadémiának a „DAAD Berlini Művészprogramjával” (Német Akadémiai Csereszolgálat) közösen szervezett felolvasóestjére ’78 9. 19-én 20.00 és 22.00 óra között, a Művészeti Akadémia épületében, Nyugat-Berlin 21, Hanseatenweg 10., került sor. A legalább 400 férőhelyes teremben kb. 75-80 hallgató jelent meg. Jóllehet, egyes részvevők szerint az Akadémia felolvasóestjein ez nem szokatlan, az alacsony érdeklődés annyiban meglepő, hogy itt nem egyszerűen felolvasóestről volt szó, hanem két szereplő, nevezetesen Haraszti és Konrád, irodalmi műveiken túlmenően egyértelműen a „baloldali” revizionizmus képviselőiként ismertek.[4] Ezért számítani lehetett volna arra, hogy a rendezvény, különösen a politikai „baloldali” radikalizmus köreiben nagyobb érdeklődést vált ki. Ez azonban szemmel láthatóan nem következett be. A hallgatóságból senkit nem lehetett egyértelműen a politikai „baloldali” radikalizmus képviselőjeként megjelölni.

(…) Konrád esetében a szórólap semmiféle jelzést nem tartalmaz 1978 szeptemberében a Suhrkamp Kiadónál megjelent új könyvéről. (…) Ez egy Szelényi Ivánnal közösen írott pamflet, melynek címe: „Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz”. Mint a cím is jelzi, a szerzők abból a rágalmazó tételből indulnak ki, hogy az MNK-ban és más szocialista államokban nem létezik a proletariátus diktatúrája, hanem legalább a hatvanas évek kezdete óta az értelmiség van hatalmon. (…) Szelényi, aki jelenleg szociológiát oktat Ausztráliában, utószóval látta el a könyvet, amely különösen figyelemre méltó. Ebben elmeséli, hogyan írták Konráddal a könyv szövegét konspiratív körülmények között.

(…) Az imperialista propagandaapparátus szemmel láthatóan különösen alkalmasnak találta Konrád és Szelényi könyvét arra, hogy saját táborán belül a haladó erőket dezorientálva, a szocialista államokon belül ideológiailag bomlasztva, nagyszabású csínyt hajtson végre: a könyvet egyidejűleg dobták piacra az USA-ban, Franciaországban és az NSZK-ban. A szintén 1978-ban megjelent bécsi magyar nyelvű kiadás címe: „Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz.”

(…) Maga a felolvasóest – a közönség zömének véleménye szerint is – érdektelenül zajlott.[5] Az előadott szövegek oly mértékben használták az allegóriákban és metaforákban való megszólalás irodalmi technikáját, hogy az érthetőségük rovására ment.

(…) A jelenlevők nem éltek a felkínált lehetőséggel, hogy kérdéseket tegyenek fel. ill. hozzászóljanak.

IV.

XX Főcsoportfőnökség Berlin, 1981. 9. 8.
Vezető
X. csoportfőnökség
Vezető

Az önök 81. 8. 3-i tájékoztatása néhány operatív jelzésről a Magyar NK-ban működő ellenzéki csoportosulásokat illetően (az MNK biztonsági szerveinek tájékoztatása alapján)

A f.(ent) n.(evezett) tájékoztatásnak a XX. Főcsoportfőnökség keretén belüli kiértékelése alapján a következő kiegészítő utalásokat közöljük Önökkel:

a XX. F.(őcsoport) F(őnökség) több ügyiratának feldolgozása során ismertté vált, hogy

DALOS György (37) és
magyar írók

továbbá

akik a „Charta ’77” antiszocialista CS(ehszlovák) SZ(ocialista) K(öztársaság)-beli csoportosulással való szolidaritási nyilatkozat aláírói közé tartoznak, továbbá

szociológus, személyes kapcsolatban álló, főleg a kulturális szférában működő NDK állampolgárokkal.

Ezeket a kapcsolatokat politikai-operatív intézkedések révén jelentősen korlátoztuk, de még nem sikerült teljesen felszámolni, és a magyar biztonsági szervekkel együttműködve politikai és operatív ellenőrzés alatt tartjuk.

1980-ban a berlini „Aufbau Kiadónál” (Edition Neue Texte) megjelent egy „Ajkamon fű és föld” című kötet fiatal magyar prózaírók műveiből, amely SIMONFFY, ÖRDÖGH, CSASZAR, UNGVARY, NADAS, CSAPLAR, MODOS, VATHY, SPIRO, DOBAI és ESTERHAZY szövegeit tartalmazza.

E szövegeket a maguk egészében a társadalmi értékek általános kérdésességének, az egyéni távlattalanságnak érzése, az újabb kori történelem történelmi összefüggéseinek tagadása és a Magyar NK társadalmi hétköznapjainak burkolt bírálata jellemzi.

A könyv szerkesztője, Jörg BUSCHMANN utószavában igazolni próbálja a kiválasztott szövegek egyoldalúan negatív alaphangulatát és a szerzők „kritikus” látásmódját. Olyan szerzők, mint DOBAI és ESTERHAZY szövegeinek közzétételére a Magyar NK-ban betöltött negatív szerepük nem ismerete folytán került sor. (Az NDK kulturális minisztere időközben megtette az intézkedéseket, hogy megakadályozza a Magyar NK negatív kulturális dolgozóinak[6] NDK-beli publikációját. (…)

Kienberg
vezérőrnagy

Jegyzetek

[1] Konrád György 1977-ben, Haraszti Miklós pedig 1978-ban – nem csekély nemzetközi nyomásra – útlevelet kapott a magyar hatóságoktól, hogy a DAAD művészprogramjának ösztöndíjasaként egy évig Nyugat-Berlinben dolgozhassék.

[2] Betlen János akkoriban a Magyar Rádió munkatársa volt, s viszonylag szabad utazási lehetőségével élve előmozdította a demokratikus ellenzék külföldi politikai és sajtókapcsolatait.

[3] A Stasi téved: a jelenlévők mindegyike a Magyar Népköztársaság polgára volt.

[4] Konrádnak és Harasztinak „baloldali revizionista-ként” való megjelölése téves, és alighanem a harmadik szereplő – szerény személyem – korábbi maoista politikai elkötelezettségéből fakadó félreértés.

[5] Szó, ami szó, az est nem volt átütő sikernek nevezhető: „A gyér számú közönség, amikor vitára szólították fel, néma maradt” (Tagesspiegel, 1978. szept. 21.). Sőt: Vitára azonban tegnap nem került sor; az írók fáradtak voltak, a közönség is. Kár.” (Abend, 1978. szept. 20.).

[6] „Negatív”, „negatív személy” – a Stasi-zsargonban annyi, mint „ellenséges beállítottságú”.




























































































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon