Petri György

Vissza a főcikkhez →

Én most eltávozom,
el az élők sorából.
Hogy porként-e vagy sugárzás formájában,
ki tudja? Nincs különösebb
bizalmam a modern fizika
képszerű megfogalmazásai iránt.
Szalmai tanár úr hősiesen szembeszállt Heisenberggel,
Einstein álláspontján volt,
hogy isten nem kockajátékos.
Kitelepített szerzetestanár lévén
lehet, hogy többet tudott nálamnál
afelől, hogy hol lakik az úristen.
„Gyiriköm, gyiriköm – mondta nekem –,
tedd ezt szépen le.” Feszület volt a kezemben,
amivel éppen indián csatatáncot jártam.
És akkor néma csend lett. (Elfelejtettem
mondani, hogy a Jeney kocsmájában
már eléggé beszívtunk – kisfröccsök, ilyesmik.)
Szalmai tanár urat csak Protonnak hívtuk,
s játékos kedvünkben egyszer kotonokkal
aggattuk fel a physicum függesztőrácsát.
Aztán jött a történelmi jelentőségű érettségi ügy.
Sz. tanár úr arra kért föl, hogy rajzoljak
egy szinusz-görbét,
én pedig dacosan húztam egy vonalat,
és föl-lemenő négyszögeket rajzoltam föl.

Hősnek véltem magam. Sz. tanár úr megszemlélte
a produkciómat, azt kérdezte: „Hallott már
maga a Poisson eloszlásról?”
Én mondtam neki, hogy a poászon
az vagy hal, vagy méreg.
Ő azt mondta: „Menj helyre, gyiriköm.”
Ő már meghalt. Én próbálok a helyemre menni.*

* Mivel Proton könyörtelenül buktatott, csak a pótvizsgán tudtunk átmenni. Azzal büntettük, hogy az érettségi banketten egyedül ő nem kapott virágot. Az öregember észlelte a felé áramló igazságtalan gyűlöletet, és azt mondta: „Ilyenkor már le szoktam pihenni. Mulassatok jól.”

• Beszélő évek – 2000