Skip to main content
Ezen a kedden


(…)

Hadd meséljek el még egy történetet, ami, azt hiszem, igencsak jellemző az ünnepeltre. Arra az eleganciára, ahogy mégiscsak kezelni tudta ezeket az ügyeket. Amikor 1995-ben a mi államvizsgánk volt Beck Tibor kollégámmal, az államvizsga elnökének azt a Kardos Józsefet jelölték, akinek, ha jól tudom, tevőleges szerepe volt a hetvenes évek végén (a már említett chartás aláírás után) András minisztériumi felelősségre vonásában. Ez egy lehetetlen helyzet volt, mert ugye egy bizottságban valahogy a diákoknak mégiscsak jegyet kell adni, le kell őket vizsgáztatni. Az ember mégsem emlékeztetheti volt kirúgóját vagy meghurcolóját, mert ugye ez udvariatlanság, hogy az ember emlékeztesse azt az embert, aki őt kirúgatta az állásából, erre a tényre. András azt a megoldást választotta egy pillanatnyi furcsa csend után, hogy odament Kardos Józsefhez, bemutatkozott, mintha nem ismerték volna egymást, és elkezdődött a vizsga. Azt hiszem, ez volt az egyetlen elegáns módja a mai Magyarországon annak, hogy egy ilyen furcsa helyzetet fel lehessen oldani, azt hiszem, ehhez nem szükséges további magyarázat.




Hivatkozott cikkek

Megjelent: Beszélő folyóirat, 7–8. szám, Évfolyam 6, Szám 7


  • Előző cikk:
  • Következő cikk:

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon