Skip to main content
Ezen a kedden


(…)

HBA könyvének 295. oldalán olvasható, hogy feltehetőleg mintegy 65 esztendeje ismerjük egymást. Nem kontinuusan, de bármikor ezen időszak során több ízben a percek tört része alatt tudott András az idegeimre menni, és ezt még mindig tudja. Nagyon érdekes egyébként, és szeretném erre fölhívni a figyelmüket, ez az első korai emlékünk, Oral History-sok erre különösen figyelhetnének, nyilvánvalóan nem saját emlékünk, hanem a mi emlékünkből, szülők által nekünk visszaadott, majd egymással beszélgetve megőrzött emlékünk, ugye az, amikor Andrásnak a nagypapája a negyedik születésnapjára, úgy gondoljuk, ábécés-képeskönyvet ajándékozott, amelyikben is a D betűhöz egy pompás kis versike keretében volt egy ilyen kerek gyümölcs leképezve, amelyet nagypapa nyilván dinnyének szánt. András ránézett és fölismerte ezt a konfliktust: egyértelmű, hogy itt egy narancs van, ez látható, ez maga az autopszia. Ugyanakkor az elvárás, tehát a tudományos igény az, hogy ez D legyen. No, most ezt más úgy oldotta volna meg, hogy Nagypapa, ez nem jó, ez egy narancs. Nem, Hegedűs átvágja a gordiuszi csomót és kimondja: darancs. A lingvisztikai élessége és a logikai kifinomultsága azóta valamennyit csökkent, de még van belőle.




Hivatkozott cikkek

Megjelent: Beszélő folyóirat, 7–8. szám, Évfolyam 6, Szám 7


  • Előző cikk:
  • Következő cikk:

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon