Skip to main content

ATYA-GATYA, HÁT TÉNYLEG, OKTÓBER 14.,1944, LONDON

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Havas Gábor születésnapjára

Havas 70 – I. kötet >>>
Havas 70 – II. kötet>>>

Ez lenne, de ha megfeszítenének se menne más, mint, ami szívből, mingyá szipogva, elsőre jut eszembe… :-)

Néha, nem mindig, vigyázzba állok tőle, a HAVAS, így nagybetűvel, vagy a havasgábor, így, kisbetűvel mint fogalom. És a kérdések: Vajon elég jól csináltam valamit? Megfelel-e neki? Érteni-értékelni fogja? Vagy sz@r az egész? Vajon mit nem vettem észre, mire nem gondoltam, amire ő egyből és mindig. Aztán persze nem jó vagy nem elég jó, dörmögés, lehet elölről kezdeni vagy kiegészíteni. Vagy kiborul, veszekszik, néha felrúgja a kukát (!), másnap meglep engem és minket Túró Rudival, mi meg örülünk neki, tényleg és őszintén, és ahogy a Betti mondaná: forró aranyba kellene önteni, de ha nincs, jó a zálogjegy, mert csak az van?!

Kedves F. Havas Gábor (igen, az F. után elmondtam magamban a kiegészítést, amit szoktál), nagyon köszönök mindent, azt, hogy vagy, azt, hogy nekem és annyi mindenkinek, diáknak, kollégának utat, mintát, hozzáállást mutattál és mutatsz
még remélhetőleg vagy 100 évig.

Nagyon boldog születésnapot!!!

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon