Egy évvel ezelőtt még élni akartunk emberként és polgárként, most már csak túlélni akarunk emberként és polgárként. Egy évvel ezelőtt, amikor a Magyar Televízió elnökét felfüggesztették az állásából, még elképedtünk, hogy mik eshetnek meg az Antall-korszakban. Azóta az elképedésbe belefáradt a képünk.
Mi úgy látjuk, hogy a belügyminiszter s a választási vereség előtt álló MDF van szorongatott helyzetben, de a kormány nem hiába kormányoz: úgy navigál, hogy saját baját a köztársasági elnökre hárítsa át. A miniszterelnök és a kormánypárti propagandagépezet (beleértve Kónya Imre frakcióvezetőt, de mindenekelőtt a tévéhíradót) folyamatos, egyre erősödő nyomás alatt igyekszik tartani Göncz Árpádot.
Hazaért végre!
A miniszterelnök, természetesen. Hogy vártuk! A Népszabadságban szombaton Perecz László például. „A politizáló közvélemény egyetlen hatalmas öröm, aggodalom és várakozás.” Nyugodt, áldott jobbjával majd elsimítja a dolgokat. Megkaptuk. „A Magyar Televízió és a Magyar Rádió ügyének hosszú távra szóló tényleges megoldását… aligha segíti elő Elnök Úr levele.” Legalább tudjuk, hogy a Göncz elnökre zúduló támadás nem a szélsőjobb partizánakciója, hogy mindaz, ami történt, nem a szegény, elszigetelt miniszterelnök ellenében történt.
Az SZDSZ hete
Az elmúlt hét vitathatatlanul az SZDSZ-é volt a belpolitikában. Ötéves születésnapja ürügyén sikeresen vonta magára az érdeklődést, és úgy tűnik, nem okozott csalódást azoknak, akik figyeltek rá. Rendezvénysorozata egész héten dugig telt házat vonzott; a pénteki, sportcsarnoki Nagy Bulit övező fantasztikus érdeklődés több mint imponáló. Jelzés. Az SZDSZ-ben megint kezdenek bízni polgártársaink.
Hőmérő
Miközben nagyban örvendezünk a derült, barátságos időnek, nem árt rápillantani a hőmérőre is.
Ki ezt tart, ki azt tart. Ki keresztes pókot a mennyezet alatt, ki malabári dániót a víz alatt, ki lapostetűt a fehérnemű alatt, az amerikai kormány pedig Teleki grófot a magyar államvagyon fölött. Mi otthon páviánt tartunk Kaláka kazettában, és Stefka Istvánt Samsungban. Stefka István pedig beszámolót tart A Hétben „Ez történt a héten” címmel.
Egy hegynek akkor jó, ha nem ő a legkisebb, és nem is ő a legnagyobb. Mert ha ő a legkisebb, akkor nem nagy kunszt megmászni, és ezért összemocskolják. Ha pedig ő a legnagyobb, akkor nagy kunszt megmászni, és azért mocskolják össze. A serpaseregek évekig takaríthatják majd azt a sok tonna szemetet, amit a magasba törő reklámhordozók Sir Edmund Percival Hillary nagy mászásának negyvenedik évfordulójára felhordtak a Mount Everestre. Négy év múlva lesz negyven esztendeje annak, hogy Sir Edmund Percival Hillary elérte a Déli-sarkot.
Május elseje kényelmetlen, feszengést kiváltó ünnep lett: nehéz vele mit kezdeni. Ráadásul ebben az évben szombatra esett, vagyis ingyen feszengtünk. A naptár önkénye, még ez is.
Adva van először is egy hagyomány, amely tiszteletre méltó ugyan, de nem mentes az ellentmondásoktól, és nem is a legelevenebb már: egész Európában halványulóban van. De hol vagyunk mi itt, a Duna–Tisza táján, ettől a hagyománytól! Itt ez a hagyomány nem önmagát jelenti, legalábbis nem csak.
Nehéz egy alkotmányos monarchia élete. Külföldre kell menni neki, ha egy kicsit politizálni akar, de ott is inkább azért szeretik, mert nem politizálni kell vele, hanem lakmározni. II. Erzsébet királynő sem számíthatott rá, hogy a honatyák érdemben hozzászólnak országgyűlési vitaindítójához. Nem is szóltak, csak ugráltak és tapsoltak, a királynőt pedig gyorsan elszállították a Gundelbe ebédezni, Antall doktor kontójára.
Miután a legcentristább centrumpárt centrumának már megint torkán akadt Csurka István, a fórumos államférfiak – ha már beszélni muszáj – szívesen menekülnek a belviszály mocsarából tisztábbnak, kellemesebbnek vélt vizekre: a kormányzati munka sikereinek és férfias örömeinek taglalásába. Így tett Kónya úr is szombat este a Tv-Híradóban. Csak hát nehéz az embernek a bőréből kibújnia. A Független Jogászfórum egykori üdvöskéje az elmúlt három évben nagyobb jártasságra tett szert a hatalmi politizálás eszközeinek alkalmazásában, mint szociálpolitikai intézkedések prezentálásában.
Aprókat tojott idén a nyuszi. Igaz, ezek amolyan Kinder-féle tojások: mielőtt lehámoznánk róluk a sztaniolpapírt és széttörnénk, nem tudhatjuk, mi bújik meg bennük: gladiátor, AWACS-repülőgép, nagy hazugság, piciny államtitkár vagy egyszerűen csak egy másik kis tojat.
Circus medius
Tétlenül azért nem teltek a napok. Egyrészt volt, aki mosómedvét lopott az ünnepekre az állatkertből. Ez pedig, mint Hrabal és Menzel uraktól tudjuk, igen jót tesz unalom ellen.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 37 hét
8 év 10 hét
8 év 14 hét
8 év 14 hét
8 év 15 hét
8 év 15 hét
8 év 15 hét
8 év 18 hét
8 év 18 hét
8 év 18 hét