Skip to main content

Állam és egyház

Kelemen Csaba [Dr. Temesszentandrási Péter]: „A keresztény szeretet: másokért vívott küzdelem és a konfliktusok elviselése”


Meditáció a fegyveres szolgálat körüli vitáról

A magyar katolikus egyház számos gondját újabban még egy szaporítja: vita támadt a hierarchia és a bázisközösségek között a fegyveres katonai szolgálat teljesítése körül. Lehetőségeihez mérten mindkét fél kinyilvánította álláspontját, a kérdést azonban mindmáig nem sikerült megnyugtatóan rendezni; sőt, mintha az ellentétek mélyülnének. A konfliktus egyoldalú elintézéséhez kétségtelenül több eszközzel rendelkező hierarchia egyre türelmetlenebb, állásfoglalásai egyre végletesebbek.


A Dignitatis Humanae Bizottság nyilatkozata


A bázisközösségekről

A magyar katolikus bázisközösségek mindegyike felelősségteljesen a katolikus egyház megújulásán fáradozik. Ebben a folyamatban közösségben akarnak lenni a magyar hierarchiával is, és távol áll valamennyiüktől, bármely irányzathoz tartozzanak is, hogy megbontsák a magyar egyház egységét, vagy ártsanak az ország társadalmi és politikai rendjének.


Beszélgetés egy katolikus pappal


1959-ben kicsaptak a Központi Szemináriumból. Miért?

’59 januárjában el kellett volna mennünk egy békegyűlésre. A szeminaristák nagy része, körülbelül kilencven kispap megtagadta ezt

Mi az a békegyűlés?

Röviden: a békepapok elárulják az egyházat Az egésznek a vezető rétegét a karrierista és korrupt papság alkotja. Nem szolgált az egész más célt, mint hogy az állam bebizonyíthassa, hogy az egyház mellette áll, mindenben helyesli a politikáját. Nekünk is kötelező lett volna elmennünk, de legtöbben megtagadtuk. Talán tízen mehettek el.






Bulányi György: Bulányi György levele Lékai László bíboroshoz


„Főtisztelendő Bíboros, Prímás, Érsek Úr!

Március 2-án délután hozzám eljutott táviratában március 3-ára, ill. a március 5-én délután megkapott helynöki levél által március 5-ére vagy 6-ára megbeszélésre hívott Bíboros Úr. Sajnálatosan nemcsak azért voltak alkalmatlanok ezek az azonnali jellegű időpontok, mert napjaim egy hónapra előre rendre betáblázottak, és az utolsó pillanatban kényszerültem volna lemondani kötelezettségeimet, hanem egyéb okok miatt is. Nagy gonddal elkészített Válaszaimra a legutóbbi találkozó során minősíthetetlen minősítést kaptam.


[Haraszti Miklós]: Nyugtalanság a katolikus egyházban


Előző számunkban ismertettük Kovács László budapesti káplán felfüggesztésének történetét, Lékai László beszédét a katolikus pacifisták ellen, s részleteket közöltünk katolikusok tiltakozó leveleiből.

Azóta két nevezetes esemény történt. A püspökkari konferencia – Lékai bíboros sürgetésére – határozatot fogadott el a piarista Bulányi György tanai ellen, melyeket pedig korábban a Vatikán az egyház tanításán belül elhelyezkedő „prófétikus” megnyilatkozásoknak ismert el.


Hartai Márton [Wildmann János]: A magyar katolikus máskéntgondolkodókhoz


„Jézus Krisztus azt ígérte, hogy egyházán nem vesznek erőt a pokol kapui, de azt nem, hogy a magyar egyház is megmarad; ez tőlünk függ” – hallottam valakitől a közelmúltban. És valóban úgy tűnik, hogy a magyar katolikus egyház díszmenetben halad az összeomlás felé. Tudom, rohamosan csökken a papok száma, egyre kevesebb fiatal jelentkezik erre a pályára, mégsem hiszem, hogy egyedül a paphiány a magyar katolikus egyház végét jelentené. A nagyobb veszélyt az jelenti, ha az egyházat sikeresen eltérítik feladatától, küldetésétől.

Haraszti Miklós: Nem ütni és nem visszaütni

Pacifista mozgalom a magyar katolikus egyházban


Magyarországon nemritkán tudósít a sajtó egy-egy latin-amerikai vagy európai haladó papi mozgalomról. A magyar katolikus egyházon belüli forrongásnak Kovács László ügye nem kisebb közfigyelmet biztosíthatott volna. De nemcsak a világi, hanem az egyházi lapok sem írtak róla.

Röviden: a pesti Thököly úti domonkos templom káplánja a Vatikánhoz fordult Lékai László prímás ítélete ellen, amelynek ugyanakkor engedelmeskedik.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon