Skip to main content

Beszélő évek – 1962

Farkasházy Tivadar: Tudni illik, hogy mi illik 1962-ben

(In memoriam Feleki Kamill)


Nem illik az ENSZ-ben a magyar kérdést ismét napirendre tűzni.

Nem illik Nyikita Szergejevics Hruscsov cipőmárkáját ugyanott leolvasni.

Nem illik Szolnokon a Csermanek utca felől tudakozódni.

Nem illik régen látott embereket az elmúlt hat évről kérdezgetni.

Nem illik orosz katonát látva a gombunkat megdörzsölni.

Nem illik a kínai és az albán nagyhatalmi politikát dicsőíteni.

Nem illik presszóban Nkrumah elnököt egy szimpla feketéhez hasonlítani.

Nem illik kocsmában rakétaválság hallatán fehér rumot rendelni.

Nem illik
















Molnár Gál Péter: Az osztják szótár


Szétvetett lábbal állt egy taxi tetején Molnár Tibor 1956. október 23-án délután a Sztálin út kereszteződésén, amikor a felvonuló menetben odaért a Bajcsy-Zsilinszky út felől a Színház- és Filmművészeti Főiskola falanxa. „Mol-nár, gye-re velünk! Mol-nár, gye-re ve-lünk!” – skandálták a növendékek a közkedvelt és kedves színésznek, aki a Talpalatnyi föld Tarcali Janijaként még főiskolásként elfoglalta a nép nevében a Gyarmat utcai filmgyárat.

Az 1962-ben bemutatott magyar játékfilmek


Délibáb minden mennyiségben (Szinetár Miklós)

Megszállottak (Makk Károly)

Májusi fagy (Kis József)

Pesti háztetők (Kovács András)

Felmegyek a miniszterhez (Bán Frigyes)

Házasságból elégséges (Wiedermann Károly)

Áprilisi riadó (Zolnay Pál)

Mindenki ártatlan?














Bikácsy Gergely: Tél és tavasz között

A magyar film 1962-ben


1961 végétől ’63 elejéig.

Kora egyetemi éveim. Egész nap moziban ültem, és izgalmas vetélkedőt hirdettem néhány barátommal a „legrosszabb magyar film” címéért. Szigorúan vettük feladatunkat, egy-egy végső diadalra esélyes filmet többször is megnéztünk, én például háromszor a Lopott boldogságot.


[Idézetek a vitából]


Dezséry László
Gyermekeink érdekében

[…] Egységes követelményeket, félreérthetetlen normákat kell megszabnunk a nemi erkölcs területén. Erkölcs csak egyféle lehet. A kétértelműség még akkor is árt, ha a nyomán semmi több nem történik, mint annyi, hogy sokat sejtetően hallgatunk. Mintha valami normabeli lazítás előkészítésén fáradoznánk, vagy bármilyen okból jól jönne nekünk a normabeli lazítás. A mi társadalmunknak semmi érdeke nem fűződik ahhoz, hogy ifjúságunk nemi erkölcsét „forradalmasítsák”.



Heller Ágnes: Vita az erkölcsről és a dogmákról, avagy hogyan kell a sorok között olvasni


1962 júliusában az Új Írás hetedik számában Gyurkó László vitát kezdeményezett Az erkölcs és a dogmák címen. Cikke támadás Dezséry László 1957 óta folyamatosan kiadott etikai témájú könyvei és rádióelőadásai ellen. A szülőkhöz, tanárokhoz, fiatalokhoz intézett, meglehetősen kenetteljes írásaiban viktoriánus jellegű konzervatív nemi erkölcsöt prédikált.

Neményi László: Atompóker

Neményi László


Ezerkilencszázhatvankettő októberében majdnem kitört a háború az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. A világ két hétig az atomkatasztrófa szélén tántorgott – ebben, ha sok másban nem is, egyetért az 1962. október 16-a és október 28-a között lezajlott eseményeket elemző számtalan könyv és cikk szerzője.

A válságot az robbantotta ki, hogy a Szovjetunió titokban közép-hatósugarú atomrakéták telepítésébe kezdett Kubában.


Hajdu Tibor: Károlyi Mihály újratemetése


1962. március 18-án, hét évvel halála után ünnepélyesen újratemették a Kerepesi úton Károlyi Mihály és fia Angliából hazahozott hamvait.

„A Nemzeti Galéria előcsarnokában állt a ravatal – emlékezik Károlyi Mihályné. – Sok öregember vonult el a koporsók előtt, s magyarázta az unokáinak, ki is volt Károlyi Mihály. A temetés alatt hóvihar dúlt, de az emberek fedetlen fővel vártak az út szélén. Egyesek meghatottan, mások csodálkozva.


Szabó Miklós: A desztalinizáció vége


A magyar népi demokrácia kulisszák mögötti történetének dokumentumaiból az utóbbi évek publikáló és tényfeltáró munkája nagyon sok mindent feltárt. De még mindig sok a fehér folt. A szoros értelemben vett dokumentumjellegű források mellett rászorulunk sajtóbeli cikkek, brosúrák „sorok közötti” közléseinek olvasására, és ezek mögöttes tartalmának elemzésére. Ennek a korszaknak sajátos forrása a korabeli politikai pletyka.

Tyekvicska Árpád: 1962


„Csodálatos rakéta ez, elvtársak!” Hruscsov az SZKP 1961-es kongresszusi programját hasonlította egy háromlépcsős rakétához, amelynek harmadik fokozata már éppen a kommunizmus röppályája felé ível.[1] Ma már tudjuk, hogy a „leghatalmasabb energia, a kommunizmus építőinek energiája” milyen pályaív befutásához volt elegendő.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon