Skip to main content

Az 1962-ben bemutatott magyar játékfilmek

Vissza a főcikkhez →


Délibáb minden mennyiségben (Szinetár Miklós)

Megszállottak (Makk Károly)

Májusi fagy (Kis József)

Pesti háztetők (Kovács András)

Felmegyek a miniszterhez (Bán Frigyes)

Házasságból elégséges (Wiedermann Károly)

Áprilisi riadó (Zolnay Pál)

Mindenki ártatlan? (Palásthy György)

Amíg holnap lesz (Keleti Márton)

Húsz évre egymástól (Fehér Imre)

Legenda a vonaton (Rényi Tamás)

Az utolsó vacsora (Várkonyi Zoltán)

Elveszett paradicsom (Makk Károly)

Lopott boldogság (Nádasi László)

Esős vasárnap (Keleti Márton)

Fagyosszentek (Révész György)

Az aranyember (Gertler Viktor)


































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon