Skip to main content

Beszélő folyóirat, 4. szám, Évfolyam 2, Szám 4

Bodor Béla: Apokalipszis, félemelet

Révész Sándor:

Bozóki András: Rómeó Európája

Timothy Garton Ash-sel Bozóki András beszélget

Maryellen Fullerton: Menedékjog vagy hazatérési törvény?

A menekültügy jogi szabályozása Magyarországon

Nyíri Pál: Aranyásók és komprádorok

Kínaiak Magyarországon

Márkus Mária: Kulturális pluralizmus és a „magától értetődő” világ megingása

Zilahy Péter: Az utolsó Ablakzsiráf

Öt éven felülieknek

Krasztev Péter: Vérisszák

Vendettázók Albániája

: Kronológia – 1962

Tyekvicska Árpád: 1962

Szabó Miklós: A desztalinizáció vége

Hajdu Tibor: Károlyi Mihály újratemetése

Neményi László: Atompóker

Heller Ágnes: Vita az erkölcsről és a dogmákról, avagy hogyan kell a sorok között olvasni

: [Idézetek a vitából]

Bikácsy Gergely: Tél és tavasz között

A magyar film 1962-ben

: Az 1962-ben bemutatott magyar játékfilmek

Molnár Gál Péter: Az osztják szótár

Farkasházy Tivadar: Tudni illik, hogy mi illik 1962-ben

(In memoriam Feleki Kamill)

: Kukorelly Endre Kedvenxc című könyvéről

beszélget Angyalosi Gergely, Bán Zoltán András, Németh Gábor és Radnóti Sándor

Tandori Dezső: Az édes tarkaság keserűje

Radnóti Sándor: Tandori Bécsben

Halasi Zoltán - Johann Peter Hebel: Ország, hír, vivés

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon