Jevgenyij Popov: Lőttek Nyikitának…
Éppen „azon a napon”, 1964. október 14-én jöttem vissza Moszkvába Szibériából, ahol mint a Geológiai Főiskola elhivatott diákja, „kézi erőátviteli szakértőként” a nyári gyakorlatot töltöttem.
Beszélő évek – 1964
Révész Sándor: Álmodozások kora
Interjú Szabó Istvánnal
Két kvietált úttörővasutas beszélget a moziban: Oláh Jancsi: „Te… te kommunista vagy?” Halk Éva: „Igen. És te?” Oláh Jancsi: „Én mérnök vagyok.”
Az Álmodozások kora nagyon korai film. A rendező életművében is, a főszereplők életében is: legtöbbjük pályája igazából ezzel a filmmel kezdődik. A rendező 26 éves, Bálint András és Esztergályos Cecília 21, Halász Judit, Béres Ilona 22, Sólyom Kati 24 – akkor még csupa ismeretlen név. Maga a film is arról szól, hogyan indul el a kádári konszolidáció első nemzedéke. És szinte abban a pillanatban szól, amikor elindul.
1964-ben bemutatott filmek
Álmodozások kora (Szabó István)
Déltől hajnalig (Rényi Tamás)
Az életbe táncoltatott leány (Banovich Tamás)
Ha egyszer húsz év múlva (Keleti Márton)
Igen (Révész György)
Így jöttem (Jancsó Miklós)
Kár a benzinért (Bán Frigyes)
Karambol (Máriássy Félix)
Már nem olyan időket élünk (Marton Endre)
Másfél millió (Palásthy György)
Miért rosszak a magyar filmek? (Fejér Tamás)
Mit csinált felséged 3-tól 5-ig?
Bori Erzsébet: Gerendák és fogpiszkálók
Miközben folyt a francia filmhét Budapesten, és a közönség szabályosan kirúgta a ház oldalát a Filmmúzeumban, a párizsi filmintézet, a Cinématheque Francaise nagytekintélyű igazgatója, Henri Langlois egy csöndes kis vetítőben sorra nézte a magyar főiskolások és a Balázs Béla stúdiósok új munkáit. Aztán februárban fordult a kocka: magyar filmnapok Párizsban. A később magyar új hullámnak vagy budapesti filmiskolának nevezett csapat innen startolt a világhír felé. Még ebben az évben Páger Antal a legjobb férfiszínész lett Cannes-ban a Pacsirtában nyújtott alakításáért.
Kálmán C. György: Húsz perc
Napról napra egyre többen vannak, akik nem olvassák a Húsz órát.
A természetes népszaporulatnak ez nem kellene, hogy törvényszerű következménye legyen. Bizonyára vannak könyvek, amelyeket egyre többen olvasnak. A Sántáé nem ezek közé tartozik.
Ami azt illeti, valószínűleg eddig sem olvasta el mindenki, akitől ez elvárható lett volna. Szűkebb ismeretségi körömben, egyetemi oktatók, egyetemisták, irodalmárok berkeiben érdeklődtem, és sokak vallották be (hát még, akik nem!), hogy, bizony, nem tették magukévá a hatvanas évek egyik leghíresebb magyar regényét.
Mink András: A „meggyőződés” rabja
1964. június 28-án a Népszabadság rövid tudósításban számolt be arról, hogy Nagy Sándor írót három év börtönre ítélték izgatás és illegális szervezkedés vádjával. Az 1922-ben Nagybaracskán, szegényparaszti-kubikos családban született író eszmei értelemben meghökkentően kurta utat bejárva lett a hatalom kedvencéből a hatalom börtönének lakója.
Nagy Sándor 1952-ben kapott Sztálin-díjat a Megbékélés című elbeszéléséért.
Dénes Iván: A látnok
A fegyintézetben már jó fél éve nem történt zárkacsere. Nagyon messze, valahol a főváros névtelen távolában volt egy hivatalnok, aki – kideríthetetlen okból – megtiltott mindenféle mozgást a cellák között. A cellák állományának ilyenfajta befagyasztását nyilván büntetőintézkedésnek szánták, hiszen az általános emberi tapasztalat alapján előre lehetett látni, hogy ha egy három és félszer két és fél méteres szobába összezárnak tizenkét férfit, akkor azok mindenképpen egymásnak esnek.
Bodor Pál: Ismeretlen vallomás Kurkó Gyárfásról
Kurkó letartóztatását kamasz fejjel (mámoros kommunistaként), döbbenten vettem tudomásul, eszembe se jutott, hogy ez politikai gyilkosság. Kurkó önművelt kommunista munkás volt, ellenfele Márton Áron püspöknek, az erdélyi magyarság ugyancsak letartóztatott katolikus vezéregyéniségének. (Évtizedek múltán tudtam meg, hogy mindketten csíkszentdomokosiak, s Márton Áron édesanyja Kurkó lány.) Kurkó kapta a súlyosabb (életfogytiglani) ítéletet. Csak az 1964-es taktikai amnesztia szabadította ki, s megtudtam: az idő jó részét magánzárkában töltötte s megőrült.
Makfalvi Gábor: Egy nagyváradi „városrendezési” terv meghiúsulása 1964-ben
1964 tavaszán nagy feltűnést keltő események játszódtak le Nagyváradon: a város központjában lévő Szent László-templomot napokig élő lánc fogta körül. Mi is történt akkor a Partium „fővárosában”?
Amint arról az alábbi követségi jelentés is beszámol, 1964 tavaszán a helyi párt- és városi vezetés elhatározta, hogy lebontatja a város központjában álló katolikus templomot.
Révész Béla: „Elhalkult kereplők”
(1964-ben megszűnt a rádióelhárítás)
„A Szabad Európa Rádiónak 1963-ban 28 adótornya működött Portugáliában és Nyugat-Németországban.
Friss hozzászólások
5 év 36 hét
8 év 9 hét
8 év 13 hét
8 év 13 hét
8 év 14 hét
8 év 15 hét
8 év 15 hét
8 év 17 hét
8 év 17 hét
8 év 18 hét