Nyomtatóbarát változat
1964 tavaszán nagy feltűnést keltő események játszódtak le Nagyváradon: a város központjában lévő Szent László-templomot napokig élő lánc fogta körül. Mi is történt akkor a Partium „fővárosában”?
Amint arról az alábbi követségi jelentés is beszámol, 1964 tavaszán a helyi párt- és városi vezetés elhatározta, hogy lebontatja a város központjában álló katolikus templomot. A terv talán helyi kezdeményezésre született, de mindenképpen Bukarest jóváhagyását kellett élveznie, már csak azért is, mert a kisebbségekkel és az egyházakkal szembeni politikát szigorúan a pártközpontból irányították.
A katolikus és protestáns egyházak vezetését a hatvanas évek elején is a párt „meghosszabbított karja”, a bukaresti kultuszdepartament (a romániai Állami Egyházügyi Hivatal) igyekezett rövid pórázra fogni. A protestánsok esetében ez még sikerült is, hiszen a hatvanas évek elején meghalt mindkét református püspök, és a következő egyházfő „megválasztásánál” a kultuszdepartament nyíltan beavatkozott az általa támogatott jelölt érdekében. Ezek után nem véletlen, hogy amikor 1963-ban elhatározták a Brassó központjában lévő református templom lebontását, (a párt bizalmát élvező) Nagy Gyula kolozsvári református püspök a hívek zúgolódása ellenére is jóváhagyta a tervet.
A katolikus egyház eseteién azonban nehezebb volt a párt befolyását érvényesíteni, hiszen Márton Áron gyulafehérvári püspök még házi őrizet ellenére is „kézben tudta tartani” egyházát. A papságot az 1956 utáni megtorlások ellenére sem sikerült megfélemlíteni. A nagyváradi események pedig megmutatták, hogy a híveket sem.
Amikor a város vezetése elrendelte, hogy 1964. május 17-én hirdessék ki a Szent László-templomban: az épületet a következő héten le fogják bontani, többszörösen elszámították magukat. Nem számoltak azzal, hogy pünkösd kétnapos ünnep, és ha az első nap kihirdetik a rendeletet, akkor másnapra a hívek felocsúdnak az első döbbenetükből és ellenállnak. Kiderült, hogy a helyi magyar társadalom még az 1956-ot követő tömeges megtorlások ellenére sincs „eléggé megfélemlítve”, ráadásul – a szemtanúk beszámolója szerint – a protestánsok és a román ortodox hívők nyíltan támogatták katolikus testvéreiket. A szolidaritás másik megnyilvánulása az volt, hogy a (többnyire magyar munkásokat foglalkoztató) városi építkezési vállalat sem volt hajlandó elvégezni a bontást, sőt, még a környező falvakból sem tudtak erre a „piszkos munkára” embereket toborozni.
A megtorlás természetesen nem maradt el. Tizenhárom személyt tartóztattak le és ítéltek el hét évre – államellenes szervezkedés címén – a tiltakozók közül. (Ebből öt és felet le is kellett ülniük.)
Az ellenállás azonban nem volt hiábavaló, mert Bukarest ebben az esetben meghátrált. Abban az évben, amikor a nyugati kölcsönök miatt általános amnesztiát is hirdettek, nem hiányzott egy olyan botrány, amire az Egyesült Államokban és a nyugat-európai országokban is fölfigyeltek volna.
A civilkurázsi győzött. A templom még ma is áll Szent László városában.
A bukaresti Magyar Nagykövetség 1964. augusztus 31-i jelentése
Szigorúan titkos!
Kapják: Puja Frigyes
Orbán László
Prantner József elvtársak
Tárgy: A nagyváradi katolikus templom lebontásának terve
A nagyváradi Városi Néptanács még a múlt év folyamán javaslatot tett a város központjában lévő, Sebes Körös-i hídon átvezető nemzetközi műút mellett fekvő katolikus templom lebontására. A lebontás tervét a néptanács azzal indokolta, hogy a növekvő forgalom miatt a híd feljárója előtt széles térséget kell létesíteni, másrészt esztétikai szempontból is kívánatos volna, ha a Városi Néptanács tetszetős épülete szabad előteret kapna.
A néptanács meg is szerezte a templom lebontásához a legfelsőbb hatóságok hozzájárulását. A határozat szerint a templom utolsó nyitvatartási napjának ez év május 18-ának, pünkösdhétfőnek kellett volna lennie.
Szemtanú (Kovács Gábor mérnök, Külkereskedelmi Kirendeltségünk munkatársa) beszámolója szerint pünkösdhétfőn este 8 óra körül a kivilágított templom zsúfolásig megtelt hívőkkel. A templom körül mintegy 1500-1600 idősebb korosztályhoz tartozó ember gyűlt össze. Az utcán is zsoltárt énekelve, többen sírva, kő- és malterdarabokat tördeltek le ereklyéül a templom falából. A templomot övező kertből is összeszedték a virágokat. A tömeg, bár kissé megfogyatkozva, még éjfélig is ott állt szakadó esőben, és nem akart feloszlani.
A templomot másnap bezárták. A zárt templom körül azonban továbbra is 2-300 főnyi csoport ácsorgóit.
A tömegben folytatott beszélgetések fő témája volt, hogy a katolikus templomot, ahová a magyar nemzetiségűek járnak, lebontják, a románok görög keleti templomaihoz viszont nem nyúlnak, sőt, még a kevésbé régieket és esztétikailag silányabbakat is műemlékké nyilvánítják, pedig városrendezési szempontból azok is útban vannak. Többen azt emlegették, hogy a görög keletieknek a körmenetet is újra engedélyezték, amit a katolikusoknak kategorikusan betiltottak.
A tömegben egyesek kijelentették, hogy levelet írnak, sőt küldöttséget is menesztenek Gh. Dejhez, hogy vonassa vissza a templom lebontására vonatkozó határozatot. A néptanács végül is továbbította a kérést, és – mint értesültünk – a közelmúltban Chivu Stoica elvtárs aláírásával meg is érkezett a templom lebontását visszavonó határozat.
Kuti Jenő sk.
nagykövet
[Magyar Országos Levéltár 288. fond. 32/1964/27 ő. e., 126. p.]
Friss hozzászólások
6 év 18 hét
8 év 44 hét
8 év 47 hét
8 év 47 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét
8 év 51 hét
9 év 2 nap
9 év 4 nap