Skip to main content

Ismeretlen vallomás Kurkó Gyárfásról

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Kurkó letartóztatását kamasz fejjel (mámoros kommunistaként), döbbenten vettem tudomásul, eszembe se jutott, hogy ez politikai gyilkosság. Kurkó önművelt kommunista munkás volt, ellenfele Márton Áron püspöknek, az erdélyi magyarság ugyancsak letartóztatott katolikus vezéregyéniségének. (Évtizedek múltán tudtam meg, hogy mindketten csíkszentdomokosiak, s Márton Áron édesanyja Kurkó lány.) Kurkó kapta a súlyosabb (életfogytiglani) ítéletet. Csak az 1964-es taktikai amnesztia szabadította ki, s megtudtam: az idő jó részét magánzárkában töltötte s megőrült. Az Irodalmi Könyvkiadó kisebbségi főszerkesztőjeként Méliusz József szenvedélyes ösztönzésére adtam ki Kurkó Nehéz kenyér című regényét. Tőle tudtam meg, hogy Kurkó egyáltalán: írt… Bűne az volt (mondták barátaim), hogy szembehelyezkedett a többségi asszimilációs törekvésekkel. Úgymond nem értett egyet az MNSZ Százas Intézőbizottságától a megújított Trianon érdekében megkövetelt ultralojális kiállással (mintha a romániai magyarság ezt egyenesen követelte volna). A vád ellene: „az elvtelen nemzeti egység” támogatása.

A bukaresti Hét Borcsa János és Szász János gondozásában részleteket közöl a Méliusz hagyatékában fennmaradt „cédulákból” a hűséges társ, Méliusz Anna feltárásában. Rengeteg a Kurkóról való jegyzet is. Ezekből s egyebekből előbb-utóbb összeállítandó a megrázó Kurkó-portré és tragikus életrajz.

Alább a fél évig volt cellatárs, a temesvári Dénes Iván (1928) – most Berlinben németül író szerző – a napokban megjelent Angor Pectoris című kötetéből közlünk vallomást Kurkóról. (A német változatban a főhős más néven szerepel.) A kiadó (Oberbaum, Berlin) nem ismeretlen számunkra: Márait, Radnótit (és Mandelstamot, Paszternakot, Ahmatovát) is megjelentette…

A Kolozsváron filozófiát végzett bábszínházi dramaturg (Thomas Mann, Hermann Hesse, Romain Rolland, Deák Tamás, Thornton Wilder, Robert Graves műveit románra fordító), Dénes Iván kötetének címadó írása az első, Romániából Nyugatra került szamizdat volt; ezért ítélték el húsz évre („hazaárulásért”) 1959. január 29-én. Elbeszélése kéziratát 1957. szeptember 20-án adta át Lord St. Oswaldnak, az első Romániát meglátogató brit parlamenti küldöttség tagjának.

A gyermekkorom óta ismert Dénes első, németül írott, közel 700 lapos regénye (Gott am Wannsee) 1993-ban a frankfurti könyvvásárra jelent meg a Bock & Kübler kiadónál. (Alcíme szerint a művet „absztraktból” németre fordította az anyanyelv nélküli szerző…) Ma a maga alapította WONA Hírügynökséget vezeti.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon