Skip to main content

Beszélő folyóirat, 6. szám, Évfolyam 2, Szám 6

Kántor Péter: Allegro moderato

Eörsi János: Kezd jól menni a gazdaság

Mihancsik Zsófia: Az előítéleteket el lehet oszlatni

Majtényi Lászlóval beszélget Mihancsik Zsófia

Majtényi László: „Történtek-e visszaélések?”

Babarczy Eszter: Siralomház és feltámadás

Karsai László: Történészek, gyilkosok, áldozatok

Viták a Holocaust-szaktudományban

Murányi Gábor: 1964

: [Agit-prop-szemle]

Beck Tibor - Germuska Pál: Kronológia – 1964

: Feljegyzés Marosán György elvtárssal folytatott beszélgetésről

Dokumentum

Révész Béla: „Elhalkult kereplők”

(1964-ben megszűnt a rádióelhárítás)

Makfalvi Gábor: Egy nagyváradi „városrendezési” terv meghiúsulása 1964-ben

Bodor Pál: Ismeretlen vallomás Kurkó Gyárfásról

Dénes Iván: A látnok

Mink András: A „meggyőződés” rabja

Kálmán C. György: Húsz perc

Bori Erzsébet: Gerendák és fogpiszkálók

: 1964-ben bemutatott filmek

Révész Sándor: Álmodozások kora

Interjú Szabó Istvánnal

Jevgenyij Popov: Lőttek Nyikitának…

: Kertész Imre Valaki más című könyvéről

beszélget Angyalosi Gergely, Bán Zoltán András, Németh Gábor és Radnóti Sándor

Szakolczai Attila: Történelmi játék-múlt

Németh Gábor: Mindig kíváncsian alszom el

Farkas Péterrel beszélget Németh Gábor

Révész Sándor: Változatok egy állandóra

(Domány András): A vastag vonalról

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon