Skip to main content

Beszélő évek – 1968

Czeizel Endre: Infecundin ’68


Magyarországon 1968-ban jelentős késéssel vezették be a fogamzásgátló tablettákat. A fogamzásgátlás történetében 1955 jelentette a fordulópontot. A „tabletták” atyja, Pincus ekkor igazolta a hormonális fogamzásgátlás hatékonyságát. Mindaddig csak a természetes módszerek (megszakított érintkezés, „kimosakodás”, naptármódszer), a mechanikus módszerek (gumi óvszer, pesszárium) és az ondósejt-elölő hüvelygolyók álltak rendelkezésre hazánkban is. Ezek hatásfoka azonban messze elmaradt a kívánatostól. A gumi óvszer és a pesszárium népszerűségét nagyban rontotta szeretkezés soráni alkalmazásuk.

Bán Zoltán András: Kik ezek?


Mindenekelőtt arcok. Tizenkilenc magyar író arca Gink Károly fényképein. Hamis beállításban, hazug megvilágításban valamennyi. Bertha Bulcsu, Császár István, Déry Tibor, Fejes Endre, Galambos Lajos, Galgóczi Erzsébet, Gerelyes Endre, Illyés Gyula, Jókai Anna, Lengyel József, Moldova György, Nemes György, Örkény István, Raffai Sarolta, Rákosy Gergely, Simonffy András, Szakonyi Károly, Veres Péter, Vészi Endre. Rossz anyagból varrt zakók, ingpulóverek, utoljára az érettségin viselt nyakkendők, töprengő, az ország sorsáért aggódó, felelős tekintetek.

Az 1968-ban bemutatott nagyjátékfilmek


Csend és kiáltás (Jancsó Miklós)

Keresztelő (Gaál István)

Eltávozott nap
 (Mészáros Márta)

Lássátok, feleim
 (Fazekas Lajos)

Bohóc a falon
 (Sándor Pál)

Falak
 (Kovács András)

Kötelék
 (Máriássy Félix)

Kártyavár
 (Hintsch György)

Fiúk a térről
 (Szász Péter)

Tanulmány a nőkről
 (Keleti Márton)

Völgy
 (Rényi Tamás)

Hamis Izabella
 (Bácskai-Lauró István)

Bolondos vakáció
 (Makk













Bikácsy Gergely: Reformerek és karavánok


Az előző év legerősebb filmjének, Jancsó Csillagosok, katonákjának visszhangjával még tele a sajtó. Ez a „filmév” igazából ’67 végén kezdődött. A Népszabadság karácsony előtti (dec. 23.) számában ugyanis Darvas József írószövetségi elnök és többszörös Kossuth-díjas egykori „népi”, akkoriban állami fő-író ellenvéleményt jelent be, támadja a Csillagosok, katonák öncélúnak vélt öldökléseit, hullahegyeit.

Darvas modora és hangneme kínosan emlékeztet az ötvenes évekre, teljesen túlhaladott.


Hahner Péter: Vietnam


Először tízéves koromban, a Pajtás újság (az Úttörőszövetség lapja, ára 1 forint) 1964.december 16-i számában olvastam a vietnami háborúról. Máté György Hófehérke és a nagy hadművelet című cikke egy elárvult vietnami kislányról szólt, aki azóta is sírdogál, és az anyukáját hívja. Az egyik képen égő házat láttam, a másikon elmosódott alakokat, ezzel a magyarázattal: „Temetik apukát”. A cikk megrázott és felkavart, bár befejezését nem nagyon értettem: „Hiszem, hogy révbe jut egyszer ő is.

Kun Miklós: Egy hónappal a fegyveres beavatkozás előtt


VASIL BILAK AZ ÁGCSERNYŐI TALÁLKOZÓRÓL 

Ma is komolyan úgy gondolja, hogy ha Dubcek és hívei betartják mindazt, amit Ágcsernyőn ígértek Brezsnyevéknek, akkor Csehszlovákia lakossága megbékél a helyzettel?

Az a véleményem, hogy az ágcsernyői találkozó a két ország pártvezetése között valóban fordulópont lehetett volna abban a válságos helyzetben. Svoboda elnök is örömmel beszélt erről. Maga a találkozó egyébként a szovjet pártvezetés és a CSKP központi bizottsága elnöksége szintjén zajlott. Márpedig a történelemben ez volt az első ilyen eset.




Wystan Hugh Auden: 1968 augusztusa


Az óriás tesz, amit tehet:
emberfeletti tetteket.
De egyet sosem érhet el:
emberi szóra képtelen.
A leigázott földön át,
holtak csüggeteg nép között,
ő csípőre tett kézzel jár,
szájából zagyva szó fröcsög.

Gömöri György fordítása

A vers a The Observer című hetilapban jelent meg; magyar nyelven eddig a pozsonyi Irodalmi Szemle 1991/5. száma közölte.











Gömöri György: Hazatérés az intervencióba


Izgalmas volt ez a nyár, 1968 nyara. A nemzetközi szlavista kongresszust ebben az évben Prágában tartották, ezen én is előadtam, Roman Jakobson pedig díszdoktorátust kapott. Prágában feleségemmel a Hotel Paryz-ban (ejtsd: pazsízs) laktunk, és élveztük a hihetetlenül szabad közhangulatot. Az utcákon hosszú hajú, gitáros fiúk és lányok mászkáltak és énekeltek, a falakra ez volt fölmázolva: „Make love, not war!”, az újságok termelési riportok helyett normális híreket és szövegeket közöltek, és egyszer láttam egy tüntetést is a Na Prikope közelében, amelyik szabad választásokat követelt.

[Újság-cikkek]


Itt és most nagy dolog történik. Milliók kezében pártunk főtitkárának előadói beszéde, mely a lakosság tömegeinek cselekvő részvételével végrehajtott országos területi-közigazgatási újjászervezés felmérése alkalmából hangzott el a Román Kommunista Párt Központi Bizottságánál, s ez a beszéd illetékesen figyelmeztet a gazdasági, társadalmi és politikai életben időnként még mutatkozó „konzervatív, merevségi és betokosodási tendenciák” felszámolásának szükségére.

[Te­rületi-adminisztratív átszervezések]



A második világháború után több területi-adminisztratív átszervezés színtere Románia:

1. 1950. szeptember 8-i, 5/1950-es törvény értelmében a megyék helyett 28 tartományt alakítanak ki; a tartományok részegységei a rajonok. Erdély 22 megyéjéből 11 tartomány lett; Sztálin (Brassó) tartomány része lett Csík, Udvarhely és Háromszék (mint Csíkszereda, Székelyudvarhely, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy rajonok).

2. 1952. szeptember 27. A 331/1952-es törvény értelmében a tartományok száma 18-ra csökken.



Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon