Skip to main content

[Újság-cikkek]

Vissza a főcikkhez →


Itt és most nagy dolog történik. Milliók kezében pártunk főtitkárának előadói beszéde, mely a lakosság tömegeinek cselekvő részvételével végrehajtott országos területi-közigazgatási újjászervezés felmérése alkalmából hangzott el a Román Kommunista Párt Központi Bizottságánál, s ez a beszéd illetékesen figyelmeztet a gazdasági, társadalmi és politikai életben időnként még mutatkozó „konzervatív, merevségi és betokosodási tendenciák” felszámolásának szükségére. Szocializmusunk fejlődése során íme elérkeztünk ahhoz a fordulathoz, amikor az elért eredményeknek megfelelően a párt nyilvános megvitatás után új szervezési formákat és munkamódszereket vezet be egész társadalmi életünkben. A párt főtitkára gondolkodó és felelős egyéniségek hozzájárulását kívánja a közügyek és államügyek intézéséhez. „Nem szabad… – üzeni – félnünk vagy tartózkodnunk attól, hogy megszervezzük politikánk problémáinak nyilvános megvitatását. Hiszen éppen a széles korú vita segíti elő a problémák tisztázását, a tömegek politikai öntudatának emelését, azt, hogy fejlődjék az összes állampolgárok felelősségérzete a haza iránt, a szocialista társadalom építésének ügye iránt, a béke és a szocializmus világérdekei iránt.”

Korunk, 1968. 4. szám

Mi nagy nyugtalansággal követtük és követjük a csehszlovákiai eseményeket, azt a tényt, hogy szocialista országok csapatai behatoltak Csehszlovákiába. Bármit is mondanak, elvtársak, ennek az akciónak nem lehet semmiféle igazolása. Mi ellátogattunk Csehszlovákiába, tárgyaltunk a csehszlovák vezetőkkel, találkoztunk a csehszlovák néppel, miként önökkel találkozunk most. Meghallgattuk a cseh elvtársakat, ők is meghallgattak bennünket, és meg kell mondanom, nem tapasztaltunk egyebet, mint azt, hogy a nép teljes mértékben ragaszkodik a párthoz és a kormányhoz, vezetőségéhez, Svobodához, Dubcekhez, Cernikhez. Azzal a meggyőződéssel tértünk haza, hogy a csehszlovák nép helyes úton halad és elegendő ereje van ahhoz, hogy biztosítsa a szocializmus építését országában, a párt vezetésével.

Hargita, 1968. augusztus 27.


Az összes jelenlévőknek, Csíkszereda város, Hargita megye összes lakosainak egyre jobb sikereket, sok boldogságot és jó egészséget kívánok. (Taps, éljenzés.)


Éljen Hargita! Éljen a Román Kommunista Párt! (Ezeket a szavakat Ceausescu elvtárs magyar nyelven mondotta.)


Hargita, 1968. augusztus 27.



A kultúra tartalma minden nyelven – román, magyar, német nyelven – azonos. El akarjuk sajátítani a legjobbat, amit az emberi civilizáció és a modern, a fejlett tudomány – ami minden nyelven azonos – létrehozott. Pártunk elgondolása szerint azon kell lennünk, hogy hazánk honpolgárai hozzáférhessenek a tudomány vívmányaihoz, mégpedig azon a nyelven, amelyet a legjobban ismernek.

Hargita, 1968. augusztus 27.













Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon