Skip to main content

Az 1968-ban bemutatott nagyjátékfilmek

Vissza a főcikkhez →


Csend és kiáltás (Jancsó Miklós)

Keresztelő (Gaál István)

Eltávozott nap
 (Mészáros Márta)

Lássátok, feleim
 (Fazekas Lajos)

Bohóc a falon
 (Sándor Pál)

Falak
 (Kovács András)

Kötelék
 (Máriássy Félix)

Kártyavár
 (Hintsch György)

Fiúk a térről
 (Szász Péter)

Tanulmány a nőkről
 (Keleti Márton)

Völgy
 (Rényi Tamás)

Hamis Izabella
 (Bácskai-Lauró István)

Bolondos vakáció
 (Makk Károly)

A holtak visszajárnak
 [tévéfilm] (Wiedermann Károly)

Elsietett házasság
 (Keleti Márton)

Fejlövés
 (Bacsó Péter)

Próféta voltál, szívem
 (Zolnay Pál)

Mi lesz veled, Eszterke?
 (Bán Róbert)

Isten és ember előtt
 (Makk Károly)

Az utolsó kör
 (Gertler Viktor)

Egri csillagok I–II.
 (Várkonyi Zoltán)























Megjelent: Beszélő folyóirat, 11. szám, Évfolyam 2, Szám 10


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon