1974 nyarán találkoztam életemben először igazi spanyolokkal. Londonban turistáskodtak ők is, egy sátorvárosban laktunk, a szemhatárt egy hatalmas börtön sziluettje zárta le. Ezen aztán sokat röhögtünk esténként, tábortűz mellett természetesen, miközben egzotikus csemegeként, hatalmas lelkesedéssel kóstolgatták kis konzervdobozaimból a sertés- és marhamájkrémet: itt vagyunk a Szabad Világban, és bámuljuk órákon át a szögesdrótot.
Imperialista államdisznó
A szociálliberális koalíció uralta parlament előkészítette a jogi terepet a stammheimi perhez. Az új paragrafusok megtiltották a csoportos védelmet, azt, hogy egy védő több vádlottat képviseljen. Lehetővé tették az ügyvédek kizárását a tárgyalásról, ha akár csak „kielégítő gyanú” merült fel, hogy a védők segítik védenceiket bűncselekmények elkövetésében.
1975. december 10. (második tárgyalási nap)
Az ülés elején Kovaljov beadványt intéz a bírósághoz.
1. Adjanak lehetőséget arra, hogy használja a Büntető Törvénykönyvet.
2. Az ülésterembe csak közvetlenül a tárgyalás megkezdése előtt szállítsák, mivel az a rekesz, amiben tartják, mindössze 9 légköbméteres, s az egyetlen szellőzőnyílás rajta a kulcslyuk.
3. A tanúkat a tárgyalt híranyagok témája szerinti rendben szólítsák, tehát például egy csoportban a Gulág-ügyben beidézett összes tanút.
4.
1966 elején az orosz értelmiséget a Szinyavszkij–Danyiel-ügy tartotta lázban. A két írót „szovjetellenes propaganda” vádjával ítélték lágerbüntetésre és száműzetésre, valójában azért, mert mindketten éveken át Nyugaton publikálták műveiket. Büntetésük ugyanakkor figyelmeztetés volt mindazoknak, akik túlságosan komolyan vették a hruscsovi olvadást, a liberalizálást. Új korszak kezdődött.
A két író pere (l. Beszélő, 1997. augusztus–szeptember) ugyanakkor fordulópontot jelentett a közgondolkodásban is. Óriási tiltakozási hullám indult el.
A Nyugat az Nyugat, a Kelet az Kelet, de igazából már egyik fél sem akar háborút – így határozta meg egy szovjet politikus a „helsinki folyamat” kiindulópontját.
Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) 1973. július 3-án ült össze Helsinkiben. Az értekezlet Genfben folytatódott, lezárására ismét csak Helsinkiben került sor 1975. augusztus 1-jén. A záródokumentumot konszenzussal fogadták el a részt vevő országok: az összes európai állam (kivéve Albániát), valamint az Egyesült Államok és Kanada.
1975. jan. 1. Magyarországon rendelet írja elő az alkoholisták kötelező intézeti gyógykezelését.
Az ENSZ meghirdeti a Nemzetközi Nőévet, amivel a nők egyenjogúsítását kívánja elősegíteni.
1975. jan. 1–11. Az izraeli hadsereg megtorló akciókat hajt végre palesztin táborokban arab merényletekre válaszul.
1975. jan. 2–22. Népszámlálás Magyarországon.
1975. jan. 3–4. Az Arab Liga kairói konferenciáján úgy határoznak, hogy minden Izraellel szomszédos arab állam támogatja a PFSZ-t.
Népszámlálás
Időről időre megszámláltatunk, hogy híjával avagy többségével találtatunk-e. Nos, ami engem illet, 1975-ben éppen annak az egy „többletnek” örvendeztem, melyet persze január első három hetében, amikor is a számlálás zajlott, ugyan még nem vehettek figyelembe, mert csak áprilisban érkezett meg, de nekem az összeszámlálandók közül mégis a legkedvesebb volt. Első gyermekem 1975-ben kezdte el az életét. Éppen háromhetes volt, amikor a VI.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 48 hét
9 év 21 hét
9 év 25 hét
9 év 25 hét
9 év 27 hét
9 év 27 hét
9 év 27 hét
9 év 29 hét
9 év 30 hét
9 év 30 hét