Skip to main content

Beszélő évek – 1984

[Popieluszko-beszédek]


Részlet Jerzy Popieluszko általános imájából:



„Imádkozzunk:

– a szabadságuktól megfosztottakért, hogy Isten legyen segítőjük és reménységük;

– a munkájukból elbocsátottakért, hogy Isten különleges áldásával vegye körül őket;

– a Szolidaritás aktivistáiért, akik ellen büntetőeljárás folyik, hogy e perekben győzzön az igazság és az igazságosság;

– mindazokért, akik a hazugságot és az igazságtalanságot szolgálják, hogy Isten nyissa fel a szemüket, és segítsen felismerniük az igazságot…”

Részlet az utolsó hazafias










Domány András: A Popieluszko-gyilkosság


1984. október 19-én, pénteken késő este egy zúzódásokkal teli, vérző férfi jelent meg egy toruni plébánián, majd a rendőrségen, és elmondta: emberrablók fogságába került Jerzy Popieluszko, az ismert katolikus pap. Ő maga, Waldemar Chrostowski gépkocsivezető, aki szabadidejében barátságból szokta kísérni és szállítani a lelkészt, életét kockáztatva szökött meg a rendőrruhát viselő banditáktól. Az elbeszélésből kiderült: egy bydgoszczi miséről tarottak Varsóba egy másik paptól kölcsön kapott öreg VW Golffal, amikor közúti ellenőrzés címén megállították őket.

Kun Miklós: A két élőhalott: Andropov és Csernyenko


Ha Sztálint leszámítjuk, Andropov volt jelenkori történelmünk legszörnyűbb alakja. Azon lehet vitatkozni, hogy ki volt a nagyobb sztálinista: Szuszlov, Molotov vagy ő. De tény, hogy amikor Andropov pártfőtitkár lett, egyetlen eszme mozgatta: hogy véghezvigye „a társadalom megtisztítását”, hallottam többször is Alekszandr Jakovlevtől, a peresztrojka ideológusától. Ő igazán közelről ismerte a politikust, hiszen évekig dolgozott tanácsadóként és alkalmi beszédíróként a szikár, magas, hüllőarcú politikus keze alatt.

Mink András: Bojkott, 1984

Mink András


A 80-as évek első felében rájárt a rúd az olimpiai mozgalomra. Kölcsönösen nem vett részt a másiknál rendezett két egymást követő olimpián a két vezető nagyhatalom, és ebben követték őket szövetségeseik – ez együttesen természetesen a világ sportelitjének jelentős részét jelentették, ezért a távolmaradásnak komoly jelentősége volt.

A Los Angeles-i olimpia bojkottját fölfoghatjuk úgy is, mint kicsinyes bosszút a moszkvaiért, amelyet a távol maradó országok a szovjet hadsereg afganisztáni bevonulása elleni tiltakozással indokoltak.


Kovácsy Tibor: India válságos éve


1984. október 31-én kora délelőtt meggyilkolták India miniszterelnökét, Indira Gandhit. Amikor áthaladt a rezidenciáját a hivatalától elválasztó fal kapuján, az ott posztoló két őr tüzet nyitott rá. Indira Gandhi azonnal meghalt, gyilkosai ellenállás nélkül hagyták, hogy társaik elvezessék őket. Aztán az őrszobán mégiscsak megpróbáltak volna ellenállni, úgyhogy egyiküket, Beant Singhet ott helyben le is lőtték, a társa – Satwant Singh – pedig súlyosan megsebesült.

Beck Tibor, Germuska Pál: Kronológia – 1984


1984 elején Krassó György M. O. szamizdat kiadójánál megjelenik Ny. Sz. Hruscsov mindmáig titkos beszéde az SZKP XX. kongresszusán 1956. februárban Sztálin bűneiről. A szamizdat Szabadidő Kiadó (Jakab Lajos, Égerszegi Péter, Géher József, Kurdi Zoltán) megjelenteti Arthur Koestler Sötétség délben című regényét.

1984. jan. 1. Módosul Magyarország államigazgatási területi beosztása, a járások megszűnnek.

1984. jan.




Gerő András: 1984: szekrénysor, Lada, víkendház


1984 pont olyan év volt, mint a többi. Nem a nagy fordulatok, nem a jelentős megrázkódtatások, nem a látványos változások esztendeje. A világban – ahogy azt már megszokhattuk – időnként nagy balesetek történnek. Az indulat politikusokat gyilkol, akik életben maradnak, tárgyalgathatnak egymással. Mocorognak emberek és dolgok, de nincs lényeges változás, 1984 békeév.

A magyarországi események is a megszokott képet mutatják. A hatalmon lévők hatalmaskodnak, az ellenzékiek ellenzékieskednek. Stabilitás és nyugalom van – legalábbis az itt élők nagy többsége számára.


Csukás István: Csurka István ötvenéves


Megbolondult az idő, az óramutatók
veszettül össze-vissza forognak?
Vagy mást mutat nekünk, a közös
ifjúságból eltekergő vándoroknak?
Másként tiktakkol a szívünk
a lerázhatatlan ég alól kilesve,
nekünk mást ígért a hajnal, másként
delelt a nap s másként csukódik az este?

Hiszen még itt van, ha kezünket
nyújthatnánk, talán még el is érnénk,
hiszen még itt van ama szép ország,
testünkbe rajzolva róla a térkép:
fővárosa a szív, a vidáman lüktető,
és lobogója a barátság!














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon