Skip to main content

Journal of Democracy

Janusz Bugajski: A kisebbségek helyzete Kelet-Európában


A nacionalizmus lehet pozitív és negatív jelenség: lehet támadó, és lehet védekező jellegű; lehet racionális vagy érzelmi töltésű; lehet következetes vagy kiszámíthatatlan. Lehetnek intenzív pillanatai és passzív időszakai; gyakran még önmagával is ellentétben állhat. Ami a pozitív oldalt illeti, a nacionalizmus összetartó, mozgósító erőként hathat egy csoport kulturális öntudatának megerősítése, a nemzeti önrendelkezés visszaszerzése vagy a nemkívánatos külső erők hatásának csökkentése terén.

Bevezető


Eddig három ízben találkozhattak olvasóink a Beszélőben olyan melléklettel, amelybe a demokrácia elvi és gyakorlati problémáival foglalkozó értekezéseket válogattunk össze a Journal of Democracy című amerikai demokráciaelméleti folyóirat írásaiból. Most negyedszer jelentkezünk ilyen válogatással. Mindezt Marc F. Plattner és Larry Diamond, a Journal szerkesztőinek szíves hozzájárulása, valamint a National Endowment for Democracy anyagi támogatása teszi számunkra lehetővé. A támogatásért e helyütt is szeretnénk köszönetünket kifejezni.

Arye Carmon: A demokrácia intézete

Izrael


Az Israel Democracy Institute tízéves alapos előkészítő és tervező munka után 1991 októberében nyitotta meg kapuit Jeruzsálemben, s létrejötte egybeesett az izraeli „reformkor” kezdeteivel.

Az IDI-t olyan, az izraeli szellemi és politikai élet határvonalán elhelyezkedő politikai központnak szántuk, amelynek célja a még csak formálódó demokrácia intézményeinek és értékeinek erősítése.


Szergej Golovatij: Apparátcsikok és nómenklatúra

Ukrajna


Több mint másfél éve már, hogy az ukrán nép végre elnyerte függetlenségét Moszkvától. Végre az ukránok megkapták azt, amiről évszázadok óta álmodoztak – az államiságot, a jogot, hogy maguk kormányozzák hazájukat, Ukrajnát. 1991. december 1-jén megtették a végső jogi és politikai lépést: népszavazáson erősítették meg a teljes függetlenség iránti vágyukat.

Ukrajna az utolsók között kezdi meg a nemzetállam építését Európában. Ukrajnában napjainkban hasonló folyamatok zajlanak, mint amelyek Németalföldön a XVI. században, Angliában a XVII. században, Franciaországban a XVIII.


Bronislaw Geremek: A remény és a félelem horizontja

Lengyelország


Samuel P. Huntington a következő szavakkal kezdi ünnepélyes hangvételű könyvét az elmúlt két évtized demokratikus újjászületéséről: „A modern világ demokratizálódásának harmadik hulláma azzal a valószerűtlenül hangzó és öntudatlan cselekedettel vette kezdetét Lisszabonban, Portugália fővárosában, 1974.

Robert A. Scalapino: Kistigrisek új utakon

Tajvan és Dél-Korea


A Koreai Köztársaság (Dél-Korea) polgárai 1992. december 18-án a szavazóurnákhoz járultak, hogy új elnököt válasszanak. A szavazáson 77 százalékos volt a részvétel. Kim Young Sam, a Demokratikus Liberális Párt (DLP) vezetője a leadott szavazatok 42 százalékával nyert, míg a régi ellenfél, Kim Dae Jung a szavazatok 34 százalékát szerezte meg; ő Korea második legnagyobb pártjának, a Demokrata Pártnak (DP) a vezére.

Carl Gershman: Egy új világrend felé

Egyesült Nemzetek


A Szovjetunió összeomlása és a hidegháború befejeződése ma még annyira új keletű esemény, hogy a világ eddig nem fogta fel, mit is jelent mindez a nemzetközi kapcsolatok jövője szempontjából. Különösen azért nehéz megérteni az új rendet, mert sok, ellentmondásosnak tűnő fejlemény jelenik meg. Az amerikai–orosz nukleáris konfrontáció veszélye például gyakorlatilag megszűnt, csakhogy a nukleáris fegyverek több kisebb ország kezébe kerültek, s ez új veszélyeket teremtett.

Arend Lijphart: A bizonyíték újravizsgálata

Szembenézés a múlttal


„Az új demokráciák alkotmányos választási lehetőségei” című cikkemben rendszeres empirikus bizonyítékokat mutattam be az eltérő típusú demokratikus rendszerek viszonylagos teljesítményével kapcsolatban. Tettem ezt azért, hogy meghaladjam azokat a homályos és ellenőrizhetetlen állításokat és ellenállításokat, amelyek rendszerint körbeveszik ezt a témát.

Dorin Tudoran, Vladimir Tismaneanu: A Bukarest-szindróma

Szembenézés a múlttal


Csaknem három évvel Nicolae Ceausescu kommunista diktátor 1989. decemberi megbuktatása és mintegy két és fél esztendővel a részlegesen már szabad választások (1990. május) után, a románok 1992 őszén ismét voksoltak, hogy ezúttal már országuk új, nem kommunista alkotmánya szerint válasszanak maguknak elnököt.

Adam Michnik, Václav Havel: Igazságtétel vagy bosszú?

Szembenézés a múlttal


Michnik: Több mint két év telt el a nevezetes 1989-es esztendő „Bársonyos Forradalma” óta. Abban az évben, a francia forradalom kétszáz éves évfordulóján, országainkban összeomlottak a kommunista rendszerek. Még emlékszem 1989 nyarára, amikor a lakásodon találkoztunk. Akkor azt mondtam, hogy rövidesen elnök leszel. Mondd, szerinted a kommunizmus végleg elbukott, vagy még visszatérhet?

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon