Skip to main content

Magyar tarka

Kántor Péter: Jó napot


Először is gyorsan szögezzük le!

Igen, ezt kell tenni, olyan természetességgel, ahogy az ember azt mondja: Jó napot!

Mert az mindig is problémánk volt, bemenni valahova, ahol nem jön elénk az anyánk, viszont ki tudja, esetleg hagymás salátával kínálgatnak, vagy egy nő arra kér, hogy tangózzunk vele, vagy egyéb rémes helyzetekbe keveredünk, holott nem vagyunk kínai légtornászok, és ami azt illeti, nem is a bridzspartira jöttünk (ha volna esetleg), hiszen egyáltalán nem is tudunk bridzsezni, azt pedig, hogy édes pezsgő is létezik, nem tagadjuk ugyan, ám hogy abból mi egy k




Sipulusz [Tamás Gáspár Miklós]: Magyar barka


Ki írta loszif Brodszkij nekrológját a Népszabadságban? E. Fehér Pál.



Nyerges András még mindig azt hiszi a Magyar Hírlapban, hogy burzsoá rágalom, reakciós köpedelem azt mondani: a spanyol köztársaságiak tömegesen gyilkolták a papokat, szerzeteseket és apácákat. Véleményét az andalúz kommunisták, baszk trockisták, katalán anarchisták kikérnék maguknak – ők büszkék voltak erre.



A történelmi ismeretek hevesen terjednek az új információs szabadság hatására.






Peer Krisztián: Egy napom a Greshamben


Hasbeszélő


Nem tudok egy borozóra másképpen gondolni, csak mint nőre. Azt is mondhatnám – régi vicc –, hogy a borozó a bor azon része, mellyel az aktus után beszélgetni kell. Hiszen az ivás is lelkek cseréje (a természet praktikája), a palackban a szőlősgazda tervezget és tisztul – így lesz belőlem is szegény parasztivadék, egyenes ember, akit nem érdekel más, csak a talajminőség és a terméshozam. Csakhogy: hová lesz énem kölcsön vett fele, ha jő a józanodás?

Vitányi Iván: Még egyszer a Chartáról


Hallgatom, hallgatom a Merlinben tartott összejövetelről készült szalagot, és úgy érzem, hogy a felszólalók (néhány kivétellel) rossz irányban indultak el.

Kántor Péter: Virágzó tisztaság. Viola


Egyszer volt, hol nem volt, a Hamasz egyik óvodájában izraeli katonai egyenruhákra bukkantak. Egy másik óvodában egy magyar sorompóőrt rejtenek talán. Ki tudhatja? Elindítanak egy vonatot Északnyugat-Magyarország felé, és Délkelet-Magyarországon köt ki, ahol észrevétlenül megszabadítják negyvenmillió forint értékű üzemanyag-rakományától. Az ember nem lehet eléggé szemfüles. Vigyáz, vigyáz, aztán egyszer csak kezet fog egy olyannal, akivel jaj, dehogy is akart ő kezet fogni. És rohan a legközelebbi Azúrba Babaszappanért, de már késő. Ami megtörtént – megtörtént. Vagy mégse késő?

Sipulusz [Tamás Gáspár Miklós]: Magyar farka


A Népszava 1996. április 18-ai számában (124. évf. 91.) Bak Mihály kommentálja a Wesselényi utcai zsidó alapítványi iskola tanárai ellen elkövetett iszlám merényletet: „Kultúrák, mélyen gyökeredző [»dz«?] vallási különbségek csaptak össze…” A különbség összecsap, azaz az egyik különbség szúr, a másik különbség összeesik, „…etnikai féltékenység munkál a mélyben” – folytatja Bak hírmagyarázó. Féltékenység? Az afgán merénylő, az iskola higiénikusa fölháborodott a dél-libanoni nép szenvedésén, és elégtételt vőn két ártatlan zsidón. Nem volt rájuk féltékeny. „Bizonyára – megy tovább B.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon