Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2011. szeptember, Évfolyam 16, Szám 9

Vers

G. István László: Kilencedik védőbeszéd

Folyamatos jelen

Zolnay János: „Keményen kell bokszolni”

Osztolykán Ágnessel, az LMP országgyűlési képviselőjével, az Országgyűlés Oktatási és Tudományos Bizottsága alelnökével Zolnay János beszélgetett

Révész Sándor: Az igazság pillanata – múltán

Vajda Mihály: Kira emlék­könyvébe

Játéktér

Kultúra

Keresztesi József: Két lépés

Rubin Szilárdról, még egyszer

Horváth Előd Benjámin: Versek

Sághy Miklós: „Mert elhagyatnak akkor mindenek”

Tarr Béla: A torinói ló című filmjéről

Tompa Andrea: Mindenkinek a saját diktatúrája

Színház és diktatúra a 20. szá­zad­ban című kötetről

Földes Györgyi: Műfaji kaval­kádban vonulnak el

Borbély Szilárd: Szemünk előtt vonulnak el című drámakötetéről

Visszabeszélő

Kőbányai János: Egy emlék­rom­bo­lásra

Bán Zoltán András Szomory-képéhez

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon