Ki ne emlékezne rá, politizáló országlakó – s ki nem politizált akkoriban –, hogy micsoda, a legrafináltabb drámaszerzőt is meghazudtoló fordulattal zárultak öt esztendővel ezelőtt, 1989. szeptember 18-án a történelmi Háromoldalú Politikai Tárgyalások?
Mint 1992-es utolsó számunkban emlékeztettünk rá, a szeptemberi kétegyházai ügyben, amikoris a cigány Csurár-rokonság és „fehér” szomszédaik közös verekedése tört ki, majd egy népesebb „fehér” csoport megtorló akciót folytatott Csurárék ellen, s három család lakóházát is felgyújtották, a Békés megyei rendőrkapitányság a nyomozást november 15-én lezárta, s vádemelési javaslattal átadta a gyulai ügyészségnek. A vádirat 1992. november 26-án készült el. I. rendű vádlott Csurár Péter, II. rendű ifj. Csurár Péter, III. rendű Csurár Gábor, IV. rendű Csurár Péterné.
Azóta tervezzük itt, a Beszélőben, hogy egyszer írunk a nacionalizmus cseléről, mióta megszületett a Vatra. Egyszer nekiveselkedünk, ígértük magunknak, s összevetjük a Vatra, meg – mondjuk – Csurka István szövegeit, bebizonyítjuk kétséget kizáróan a kettő közötti mélységes rokonságot. Ami Csurkának és elvbarátainak a nemzetidegen liberális (újabban szerzőink már nem ilyen szemérmesek), az a Vatrának a magyar. Ártalom.
A kormányzó pártkoalíció – minden, a kezdetek óta szinte változatlanul újratermelődő belső feszültség ellenére – szilárd. Kevéssé valószínű, hogy a három párt bármelyike felmondja, vagy hogy bármelyik ellenzéki párt különösebben igyekezne befelé, noha a koalícióval kivétel nélkül minden párt elégedetlen. Azok is, amelyek benne vannak, és azok is, amelyek kívüle.
A koalíció belső viszonyai ellen lázadozó kormánypártoknak és az ellenzéknek egyaránt szűkös teret szab a közöttük lévő rendkívül ellenséges viszony, már-már kommunikációképtelenség.
Károly: 1956-ban én nyolcéves voltam – gyerek. Ehhez foghatót, amit augusztus 21-e előtt, ott Prágában, én odáig nem éltem át. Hogy végre egyet akar a vezetés és a nép! Ez az embert naponta meghatotta az egyetemen, a kocsmában, a moziban. A legjellemzőbb a kocsma volt. A söröző ott ugye kicsit más, mint nálunk a kocsma, az a társadalmi érintkezés színhelye. Az ott megforduló, mindenféle réteghez tartozó vendégek mondhatnám egy emberként álltak Dubcek mögött. És ez őszinte volt, mert akkor ott nem félt senki attól, hogy elviszik, ha ellentmond.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét