Nyomtatóbarát változat
Azóta tervezzük itt, a Beszélőben, hogy egyszer írunk a nacionalizmus cseléről, mióta megszületett a Vatra. Egyszer nekiveselkedünk, ígértük magunknak, s összevetjük a Vatra, meg – mondjuk – Csurka István szövegeit, bebizonyítjuk kétséget kizáróan a kettő közötti mélységes rokonságot. Ami Csurkának és elvbarátainak a nemzetidegen liberális (újabban szerzőink már nem ilyen szemérmesek), az a Vatrának a magyar. Ártalom. Végveszély az ősi haza ősi népének.
Az élet azonban alázatosan segítségünkre sietett, s megspórolva nekünk a fárasztó filoszmunkát, a teória lapos illusztrációjává silányodott. A Népszabadságból értesültünk: a tehetséges, nagydarab piás, román író, Fanus Neagu (idézet Diurnustól) azt nyilatkozta, hogy Soros György a román nép nagy ellenségei közé tartozik. „Mit akar Soros?” – kérdezi Fanus Neagu. Természetesen Erdélyt akarja – válaszol az író maga – vagy elfoglalni, vagy megvásárolni. Bizonyíték? „A legegyszerűbb, ha megkérdezi Sütő Andrást és Domokos Gézát.”
Soros Györgyöt nálunk is támadták. Suttogva és hangosan, mint a magyar nép nagy ellenségét, aki valakiknek a kezére akarja játszani a magyar hazát. Nem Sütő Andrásra és Domokos Gézára gondoltak. S a romániai magyar Szász János helyettünk is válaszolt: „Ha valaki a modern világban a nemzet szót államformációnak értelmezi vagy etimológiai-biológiai értelemben használja, (…) az közönséges csaló, aki a nyelvi-kulturális közösséget politikai célra használja fel. Valamely nyelvi-kulturális közösséget, mint készen kapott keretet tehát fel lehet használni a társadalmi dominanciaharcban a hatalom megszerzésére.”
Múlt hét végén, a budapesti Városházán rendezett kisebbségi tanácskozás egyik szekciójában levetítették azt a riportfilmet, amit a Tévé-tévé készített a bőrfejűekkel. Megint nagy volt a kísértés, hogy összevessük a skinheadek szövegeit egyik-másik nép-nemzeti megnyilatkozással, akár a parlamentben. Az Új Magyarországról már nem is beszélve. Magyarország a miénk, az Ázsiából jött magyaroké. Mi nem vagyunk európaiak, mi magyarok vagyunk, s nem osztozunk e kis hazán semmiféle idegennel – fejtegették a kopasz, bőrbe öltözött ifjak.
Különösebb szövegelemzésre újfent nem volt szükség. Az összefüggések életre keltek. Március 15-e délutánján Szokolay Zoltán belügyminisztériumi főtisztviselő és Horváth Béla képviselő úr zászlaja alatt felsorakoztak a bőrfejűek a Szabadság téren. Ha korábban nem, hát március 15-én egymásra találtak. Az élet engedelmeskedett a teóriának.
Friss hozzászólások
6 év 13 hét
8 év 38 hét
8 év 42 hét
8 év 42 hét
8 év 43 hét
8 év 43 hét
8 év 43 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét