A Magyar Köztársaság másfél évtizedes történetének legszórakoztatóbb elnökválasztásán az SZDSZ szokása szerint betlit játszott. Tudta, hogy mit kellene tennie, de nem volt ereje megtenni. Azt remélte, hogy megússza a játszmát ütés nélkül, és emelt fővel távozhat a kártyaasztaltól. Ez – bár nem sokon múlott – többé-kevésbé sikerült, ám a szabad demokraták mégsem lehetnek különösebben büszkék a teljesítményükre.
Lapzártakor két új tagja van a Gyurcsány-kormánynak: két Medgyessy Pétertől megörökölt miniszter helyére választott jelentős szocialista párti támogatottsággal rendelkező frakciótagokat a kormányfő.
Ha hinni lehet a Szonda Ipsosnak, és miért ne lehetne, akkor az SZDSZ immár második hónapja hatszázalékos támogatottsággal rendelkezik a tudatos pártválasztók között, biztos parlamenti befutónak tudva magát. A jövő évi országgyűlési választások ugyan még odébb vannak, de tegyük a szívünkre a kezünket: liberális szavazóként elégedettek lennénk-e ezzel az eredménnyel 2006-ban? Elégedettek. Nos, röviden összefoglalva, ezért védte meg Kuncze Gábor magabiztosan az elnöki pozícióját a párt márciusi tisztújító küldöttgyűlésén.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
3 év 16 hét
5 év 41 hét
5 év 45 hét
5 év 45 hét
5 év 47 hét
5 év 47 hét
5 év 47 hét
5 év 49 hét
5 év 50 hét
5 év 50 hét