Az SZDSZ, mint a Bourbonok, nem felejt, és nem tanul. A 6,5 százalékos választási eredmény birtokában elégedetten hátradőlő pártvezetés úgy tesz, mintha egy páratlan sikersorozat nyomán kezdene neki az új kormányzati ciklusnak.
1981 decemberében, amikor bátor emberek megjelentették az első Beszélőt, én a balassagyarmati Bajcsy-Zsilinszky úti Általános Iskola büszke ötödikese voltam, és kevéssé foglalkoztatott a demokratikus ellenzék tevékenysége.
A választási kampány célegyenese felé araszolva az SZDSZ helyzete pont ugyanolyan, mint az utóbbi három-négy évben bármikor: rossz, de nem teljesen reménytelen.
Ami itt van, az minden, csak nem költségvetési fegyelem, mondhatnánk Horn Gyulát parafrazálva, ám ezzel aligha ráznánk fel az olvasóban szunnyadó fiskális tudatosságot.
Az illuzionista beletúrt a cilinderébe, és a fülénél fogva előhúzta a tetszőleges gyakorisággal elővarázsolható, ezért az illuzionisták által igen kedvelt privatizációs nyulat.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 36 hét
8 év 9 hét
8 év 13 hét
8 év 13 hét
8 év 14 hét
8 év 14 hét
8 év 15 hét
8 év 17 hét
8 év 17 hét
8 év 17 hét