Skip to main content

Ádám Zoltán

Ádám Zoltán: Konvergencia­jelentések

Ádám Zoltán

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

Ádám Zoltán: Demokrácia és (de)ligitimáció

A kurrens kormányzati kurzus egyik kitüntetett ideológiai jelentőségű hazugsága, hogy a tavalyi parlamenti választásokat megelőző négy, nyolc, tizenhat vagy éppen húsz év nem része a magyar demokratikus hagyománynak, mivel a hatalom gyakorlói és/vagy a hatalomgyakorlás intézményi keretei nem ütötték meg a demokratikus körülmények között elvárható minimumot.

Ádám Zoltán: Túlfeszített lényeglátóból valódi realista?

Ádám Zoltán

Aligha van Gyurcsány Ferencnél szélesebb körben utált politikus ma Magyarországon, beleértve a magukat liberálisként azonosítók táborát is. Gyurcsány a túlnyomó többség számára ellenszenves politikus, akinek neve a hazugsággal és az inkompetens kormányzással forrt össze. „Gyurcsány a hibás” – sulykolja évek óta a jobboldal, olyannyira eredményesen, hogy a tételt mára a baloldal jelentős része is a magáévá tette.

Ádám Zoltán, Neményi László: Szigetvári Viktor: „A felelős politikát is el kell adni a választóknak”

Szigetvári Viktor kommunikációs szakértővel, egykori miniszterelnöki kabinetfőnökkel és MSZP-kampányfőnökkel Ádám Zoltán és Neményi László beszélgetett

Milyen családi háttérből jössz?

Katolikus kispesti polgárcsaládból. Apukám elszegényedett kisnemesi, anyukám zalai parasztcsaládból származik. A család által a nyolcvanas években újra felvett vallásosságnak fontos szerepe volt az életünkben, rendszeresen jártunk templomba, édesanyám ma is tagja az egyházközség elöljáróságának. Gyerekkoromban ministráltam, gimnáziumba pedig a piaristákhoz jártam. Otthon egyfajta liberális katolikus légkörben nevelkedtem, ahol a vallásosság nem jelentett elutasítást a más világnézetűekkel szemben.

Hová jártál egyetemre?

Ádám Zoltán: Szebb jövőt!

Ádám Zoltán

Szebb jövőt, kiáltotta egy részeg női hang, és végigdülöngélt a két sor piszoárral szemben álló, árpádsávos-dzsekis férfisorfal között. A vécéajtót próbálta kinyitni, hátán Nagy-Magyarország-térkép.

Ádám Zoltán: Nincs jobb

Ádám Zoltán

Nincs ma jobb, tisztességesebb, vállalhatóbb politikai alternatíva az MSZP-nél. Igen, annál az MSZP-nél, amely úgymond odakormányozta az országot, ahol tartunk. Amely nyolc hatalomban töltött év alatt a harmadik miniszterelnöknél tart, s amelynek miniszterelnök-jelöltje ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – egy politikai profil nélküli nyeretlen kétéves.

Ádám Zoltán: Kertész Imre féligazsága

Ádám Zoltán

A Die Welt című konzervatív német napilap november elején születésnapi interjút közölt Kertész Imre Nobel-díjas magyar íróval, amelyben az író hangot ad Budapesttel és a magyar közállapotokkal kapcsolatos negatív véleményének, és elhatárolja magát Magyarországtól.

Ádám Zoltán, Mink András: „Nem biztos, hogy eléggé fájt”

Karvalits Ferenccel, a Magyar Nemzeti Bank alelnökével Ádám Zoltán és Mink András beszélgetett

Ádám Zoltán: Váratlan találkozás

Ádám Zoltán
Cseh Tamás (1943–2009)

Először és utoljára Budapest VIII. kerületében, az Üllői út és a Szabó Ervin tér sarkán találkoztam Cseh Tamással, három év körüli fiam társaságában: épp újságot akartunk venni.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon