Skip to main content

Ambrus Judit

Ambrus Judit: A fizetett horkoló vallomásai

A postások fejezete. Fejezet, melyből kiderül, hogy minden ember valahol postás, vagy ha még nem egészen az, akkor nemsokára postássá lehet.

Ambrus Judit: A fizetett horkoló vallomásai

Az Apahintó fejezete, melyben fizetett horkoló annyira meghatódik az Apák utáni vágyon meg egy darabon, hogy majdnem elfelejti megoldani a kulturális élet ezernyi égető problémáját, pedig arra szerződött. Jelen fejezettel viszont szeretne köszönetet mondani Apaságért és NemApaságért, mindenért és sokmindenért Varga Zoltánnak, akinek egyúttal nagyon Boldog Születésnapot kíván, boldog december 16-át, boldog hetvenediket és nagyon sok továbbit a LégyÖnmagad Nagymesterének, ApaHintók, ApaVitorlások hites kormányzójának.

Ambrus Judit: A fizetett horkoló vallomásai

Az Anyacsokoládé fejezete, melyben fény borul a fizetett horkoló anyában és csokoládéban töltött utazására

Ambrus Judit: A fizetett horkoló vallomásai

Munkához jutottam, postásság (szakosodott üzenetvivő), majd időelemzőség után végre fizetett horkoló lehetek. Jó munka, most nem a nyugdíjnaptól meg az ebektől félek, leütnek, foguk hegyére tűznek, arra kell csak vigyáznom, el ne áruljam, ki a kenyéradóm, s persze, hogy dolgom becsülettel végezzem.

Ambrus Judit: Dr. Noha know-how-ja

Ambrus Judit: A Krétakör-életérzés

10 éves a Krétakör

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon