Skip to main content

Ambrus Judit

Ambrus Judit, Takács Zsuzsa: Levelek Takács Zsuzsához

Takács Zsuzsa és Ambrus Judit levélváltása

Ambrus Judit: Tavaszodi hallgatás

Hallgatni, kérem, azt kell. Páholyból a hol zord, hol kevésbé zord idő zihálását, nézni, mi zajlik itt, beburkolózni a hallgatás elegáns, skótkockás takarójába. Hallgatni titokzatosan, dacosan, keményen, ellenállóan (oder ellenállhatatlanul), elkeseredetten, tépetten, dühödten, bőszen, ádázan, összeszorított fogakkal, fölényesen, szenvedélyesen, elnézően.

Ambrus Judit, Bán Zsófia: Levelek Bán Zsófiához

Bán Zsófia és Ambrus Judit levélváltása

Ambrus Judit, Márton László: Levelek Márton Lászlóhoz

Márton László a Beszélő Nyitott Estjén

Ambrus Judit, Várady Szabolcs: Levelek Várady Szabolcshoz

Várady Szabolcs és Ambrus Judit levélváltása

Ambrus Judit: Lábjegyzet

Illő tisztelet, bongaharangás, elegant ruha, kiidebelépsz, rajtad, finom meghajlás, a rommá szelídült és porladt régiidőksúlyosa előtt, ósdi ugyan, kissé avittas, s mitnemondjunk nevetséges is, de azért a t/tt..tttisztelet, a múlt időbeli, mosolyt fakasztva ugyan, ám le­emel­teti a fejfedőt.

Ambrus Judit, Závada Pál: Levelek Závada Pálhoz

Závada Pál és Ambrus Judit levélváltása

Ambrus Judit, Szilágyi Ákos: Levelek Szilágyi Ákoshoz

Szilágyi Ákos és Ambrus Judit levélváltása

Ambrus Judit, Dragomán György, Szabó T. Anna: Verspalástoktól mesepalotákig

Szabó T. Anna, Dragomán György és Ambrus Judit levélváltása

Ambrus Judit: Fedél nélküliek újévi üzenete

„Azért a víz az úr”, üzeni a szemével, mikor a konyakba áztatott aszalt szilvás vaddisznó terrint elé teszik konyakos szilvazselével, fényárban úszik az étterem, fényárban úsznak ők is, tegnap még a Déliben, a papundeklik meg a rongyos paplanok között, ma az ötcsillagos szállodában, tisztára, mint valami regényhősök, vagy a Koldus és királyfiból (K. und K.) valamelyik, e pillanatban nem is tudni, melyik, csere, vonzás, választás, igaz, csak egy vacsorára, de az is jó, melegít egy évig, éves emlék, hozzák a vörösboros tanyasi csirkebecsináltat, desszertnek csokoládés fatörzs, vörösbor, kávé, ez a ma borostyános menüje, fess garconok, fényes ruhák, a vacsora szolgálói, vendégük huszonöt hajléktalantárs együtt, igen, szállodában vagyunk.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon