Skip to main content

Angyalosi Gergely

Angyalosi Gergely: Egy kritikus politikai nézetei

Ignotus és az I. világháború


Ignotus 1922-ben, Bécsben megjelentetett egy karcsú kis cikkgyűjteményt, amely ugyanazt a címet viselte, mint emlékezetes, ámde jó másfél évtizeddel korábbi könyve: Olvasás közben. Ez a gesztus nyilvánvalóan a folyamatosság helyreállításának igenjét sugallta; az emigrációba kényszerült szerző „annyifelé szétszórt” hajdani olvasóival próbálja felvenni a kontaktust.

Angyalosi Gergely: Hamlet és a Talált tárgy

A költő 70. születésnapja alkalmából rendezett kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Angyalosi Gergely, Krusovszky Dénes, Szabó T. Anna, Takács Zsuzsa és Várady Szabolcs

Angyalosi Gergely: Százharminchat kicsiny irodalomtörténet

Új irodalomtörténeti kézikönyv jelent meg, amely a kezdetektől „napjainkig” nyújt képet a magyar irodalomról. Ez igen nagy esemény, tekintettel arra, hogy utoljára négy évtizeddel ezelőtt történt valami hasonló (egészen pontosan 1966-ban), amikor elhagyta a nyomdát A magyar irodalom története című vállalkozás hatodik kötete.

Angyalosi Gergely: Nem lehet nem külföldinek lenni – homo duplexek egymás között

Pór Péterrel és Vajda Mihállyal Angyalosi Gergely beszélgetett a Nyitott Műhelyben arról, hogy mindannyiunknak számos énünk van

Angyalosi Gergely, Erdős Virág, Gyeskó Ágnes: Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk Marci

Résztvevők: Gyeskó Ágnes, Erdős Virág, Angyalosi Gergely

Angyalosi Gergely: Derrida-rezisztenciák

Nem sokkal Derrida halála után egy francia ismerősöm arra kért, hogy segítsek neki megérteni, mitől is volt olyan híres ez az ember. Német barátai ajánlották lelkesen a Politiques de l’amitié című könyvét, s ő bele is fogott az olvasásba. A tizedik oldal tájékán azonban feladta: nem azért, mert túl nehéznek vagy érthetetlennek találta. Éppenséggel az az érzése támadt, hogy „nincsen mit megérteni”.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon