Skip to main content

Arató András

Arató András: Szisztani kontra Bush: alkotmányozási politika Irakban


Ezeknek a [megszálló] hatóságoknak nincs felhatalmazásuk az alkotmány-előkészítő tanács tagjainak a kinevezésére. Semmilyen garancia nincs arra, hogy ez a tanács olyan alkotmányt alkot, amely megfelel az iraki nép legfőbb érdekeinek, és kifejezi annak az iszlámon és a kiváló társadalmi értékeken alapuló nemzeti identitását. A [z alkotmány-előkészítési] javaslat lényegében elfogadhatatlan. Általános választásokat kell tartani, amelynek során minden választható iraki saját képviselőt küldhet az alkotmányozó nemzetgyűlésbe.

Arató András: Alkotmányozási végjáték


Kidekázott konszenzus

A magyar olvasó biztosan nagyjából ismeri a szokatlanul bizánci (bár még befejezetlen) történetet, amit az alábbiakban részletezni és elemezni szeretnék. 1995 nyarán a leendő koalíciós partnerek, az MSZP és az SZDSZ megegyeztek abban, hogy programjukkal, valamint az 1989–1990-ben keletkezett, átmeneti alkotmány ígéreteivel összhangban létrehozzák az új alkotmányt, amelynek 1995 végén kellett volna hatályba lépnie.


Arató András: Koalíció ellenzék nélkül?


Közeledünk a koalícióhoz. Most kell az MSZP-nek bizonyítania, hogy valódi, és nem látszatkoalíciót akar. Nagy lesz bennük a kísértés, hogy ha az SZDSZ már leült velük tárgyalni – tovább növelve a lakosság amúgy is erős koalíciós várakozását –, akkor mégse adja meg a közreműködés méltányos feltételeit. Az SZDSZ tárgyalódelegációjának viszont tudnia kell, hogy mi az a minimum, ami alatt nem lehet vállalni a közös kormányzást. Az SZDSZ-nek garanciát kell kapnia arra, hogy valóban érvényesíteni tudja a politikáját.

Arató András: A párt és az ország


Még egyszer, lehet, hogy utoljára, a szociálliberális koalícióról szeretnék írni. Közvetlenül a választások után komoly emocionális érv szól a koalícióban való liberális részvétel ellen. De szól egy mellette is. A szocialisták nyilvánvalóan abszolút többségre törekedtek, a liberálisok így csupán a fügefalevél szerepét játszhatják: magukra kell hagyni őket, hadd kormányozzanak egyedül, egyék meg, amit főztek.

Arató András: A bölcsek tanácsa védelmében


Sokan beszélnek parlamenti abszolutizmusról, többpárti diktatúráról, néha értelmesen, gyakrabban kevésbé, sokan érdekük miatt, néhányan mert őszintén úgy gondolják, hogy a demokrácia a civil társadalom demokratizálásáról is szól. Én mindig úgy gondoltam, hogy Tamás Gazsi régebbi vélekedései a szakszervezetekről (talán ma másként gondolkodik erről) és Csurka sajtóelmélete pont ezt a második érvelést támasztják alá. De egyik álláspont sem, sem a szakszervezet-, sem a sajtóellenes nem fog győzni, mert komoly érdekekbe ütközik mindkettő. Annál veszélyesebb a tendencia, amit B. T.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon