Skip to main content

Bányai Péter

Bányai Péter: Megint nem volt forradalom


Volt egyszer egy Golania…

Pedig Temesvár lakosságának többsége napokon át tüntetett, sztrájkolt. De az ország többi része, főleg Bukarest, ez alkalommal nem volt szolidáris. Persze voltak tüntetések, kisebb sztrájkok, de csak az ellenzék kemény magja vett részt. Annyian, mint a híres, heteken át tartó, Egyetem téri golantüntetés egy átlagos napján (Iliescu elnök nevezte el sértő módon a „tekergők, csavargók” tüntetésének, amit aztán a diákok magukra vettek.


Bányai Péter: Hírek és rémhírek között


Közeledik december, közeledik az úgynevezett decemberi forradalom egyéves évfordulója. Fontos események, változások várhatók. De hogy mi is fog történni, mind kiszámíthatatlanabb. Az elégedetlenek száma napról napra nő. De ezeknek egy része már nem hajlandó ellenzéki tevékenységet folytatni, hiszen minden reményét elvesztette. Már nem hisznek a közeli demokratikus változások lehetőségében, és kétségbeesésükben inkább az emigrálás gondolata foglalkoztatja őket. Mások mindenre elszántan készülnek decemberre.

Bányai Péter: Robbanás előtt?

Romániai kérdőjelek


Napról napra nő a feszültség Romániában. Egyre kevésbé érvényes az az egyébként is leegyszerűsített kép, hogy az egyik oldalon áll az önkényuralmat restaurálni vágyó, a nómenklatúrát védő Hatalom, másik oldalon a demokráciáért küzdő Ellenzék. Naponta ismétlődnek a tüntetések, sztrájkok, az árak hihetetlen sebességgel nőnek, a közellátás és a közbiztonság rosszabb, mint Ceausescu idején.

Hétfőn este Petre Roman miniszterelnök bejelentette: ha a tiltakozó akciók nem szűnnek meg, lemond tisztségéről.

Az ellenzékről eddig is tudtuk, hogy távolról sem egységes.




Bányai Péter: Ceausescu árnyékában

Liberális hétvége Budapesten


Romániában a kommunista diktatúra elnyomása nem csupán mennyiségileg, hanem minőségileg is különbözött a többi, ún. testvérországétól. Az elnyomás jellege meghatározta az ellenállásét is. A diktatúra brutális ereje, intenzitása közismert. Emiatt vagy főleg emiatt nálunk igazi ellenállási mozgalom soha nem alakult ki, csupán izolált egyének ellenállása létezett.

De kevésbé figyelnek fel arra a fontos tényre, hogy az utóbbi évtizedek román diktatúrája állt az összes kelet-európai ország közül ideológiailag legtávolabb az ún.


Bányai Péter: Zaklatott gondolatok a bukaresti események margójára

Románia, Románia…


Véletlenül Budapesten ért utol a hír a bukaresti irtózatos eseményekről. Bár semmi illúzióm nem volt a Front szándékai felől, e hír mégis túltett legpesszimistább prognózisaimon.

Hat héten át naponta részt vettem az Egyetem téri „golán”-tüntetésen (golán= csőcselék, tróger). Kellemetlenül érintett, hogy magyarországi újságírók nem fáradtak el ide, illetve ritkán, s akkor is csupán néhány percre.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon