Skip to main content

Bazsányi Sándor

Bazsányi Sándor: „Bízvást!…”

A hazaféltés romantikus alakzatai

Bazsányi Sándor: 133 – 1003 – 2019

Mottó: 15 – 17 – 19 – 21

Bazsányi Sándor: Inkább a költő

Szókratész, Kalliklész, Platón – II. rész

Szókratész ábrázolt dialógusa – a Hetedik levél átfogó nyelvkritikájának értelmében – eleve kudarcra kárhoztatott: Kalliklészen nem fog az élőszó rábeszélő ereje. Mint ahogyan Platón ábrázoló dialógusa – a Phaidrosz szűkebb körű íráskritikájának jegyében – sem kerülheti el végzetét: kiszolgáltatottságát a mindenkori dialóguspartnernek, azaz olvasónak.

Bazsányi Sándor: Inkább a költő

Szókratész, Kalliklész, Platón – I. rész

Bazsányi Sándor: Európánk szíve

Ha az ember mostanság, 2006 nyarán Brüsszelbe vetődik, több szempontból is otthon, azaz európainak érezheti magát. Meg persze egy csomó más szempontból nem. De legyen most szó inkább az előbbiről.

Bazsányi Sándor: „Gyilkos kis tréfa volt csak a rock and roll”

Ha az ember a nyolcvanas évek elején-közepén, tehát legfogékonyabb, késő általános iskolás és középiskolás éveiben betévedt a miskolci Molnár Béla Művelődési Ház egyik-másik alternatív programjára, hát csak kapkodta a fejét, mi minden látható és hallható az eleve jó akusztikájú látványtár, a zsugori Kárpát-medence északkeleti csücskében. Engem például akkor már nem az Edda, vagy az éppen enbéegyes Diósgyőr, hanem a Miskolcon gyakran megforduló Európa Kiadó segített abban, hogy hamari, azóta is megismételhetetlen, utánozhatatlan bizonyossággal felismerjem a helyem ott, ahol egyébként is vagyok.

Bazsányi Sándor: És a léghajó száll…

Závada Pál: A fényképész utókora, Magvető, 2004, 416 oldal, 2690 Ft

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon