Skip to main content

Bazsányi Sándor

Bazsányi Sándor: A mi Los Angelesünk?


„…Mintha valami egzisztenciális szakadék nyílnék meg előttem…” – szól Bret Easton Ellis frappánsan lényegre törő indoklása arról, vajon miért is követi el Amerikai psycho című regényének hőse, a skatulyából előhúzott Wall Street-i yuppie visszataszító és körülményes kéjgyilkosságait. Ám a rafinált masinériához – luxuséttermek, divatos ruhaneműk, kurrens fogyasztási cikkek és ördögi perverziók kényes arány-érzékkel komponált együtteséhez – mérten némileg szájbarágós a magyarázat: az egzisztenciális kiüresedés generáleszméje.

Bazsányi Sándor: Szenvedélyek igaz rajza

Könyvek négyszemközt


Turgenyev regénye az élet ritka és erős pillanatairól, az emberi szív kisimíthatatlan redőinek bonyodalmairól szól.

Bazsányi Sándor: A szenvedő, a flegma és a bősz

Könyvek négyszemközt


A XIX. század utolsó, az 1867-es kiegyezést követő negyedének három magyar regényét olvashatjuk együtt A magyar próza klasszikusai sorozatának e kötetéhen. Nehéz feladat lehet kiválasztani egy bizonyos korszak három reprezentáns művét (ami nem feltétlenül értékítélet kell legyen, hanem valamely határozott, felismerhető szempont érvényesítése), ám azt hiszem, hogy ez alkalommal a szerkesztő dicséretesen járt el.

Bazsányi Sándor: Az út? Az igazság?…

Könyvek négyszemközt


Egy francia irodalmár az önéletrajzi regényekről értekezvén azt az állítást kockáztatja meg, miszerint a regény fikcionális világa azért bír el több őszinteséget, mert tágabb teret tud biztosítani egy lélek minél szabadabb kibontakozásának.

Bazsányi Sándor: Crown going

Radnóti Sándor Az üvegalmárium című kötetéről

Bazsányi Sándor: Átjárások

Nádas Péter nem-regényei kapcsán

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

Bazsányi Sándor: Irónia – működésben

Nádas Péter iróniájáról

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

Bazsányi Sándor: Északi kagylózúgás

Karen Blixen: A sors anekdotái

Két furcsa – és nem túl eredeti – meseféleség közé zárva, mintegy azok óvó kagylókelyhében leljük a lényeget. Mely lényeg viszont nem egy, mint a tengeri gyöngykagylók többségénél, hanem három: a Babette lakomája, a Viharok és A halhatatlan történet; mely Karen Blixen-elbeszélések közül kettőből még játékfilmet is forgattak, az elsőből Oscar-díjasat, a harmadikból viszont Orson Welles-eset (ezúttal ökonomikusan és örömmel megfeledkezve sokak vélhető kedvencéről, a Távol Afrikától című, olyan-amilyen – kár, hogy olyan, amilyen – életrajzi filmről).

Bazsányi Sándor: Agyleves

Avagy Hegel vagy Novalis (esetleg Kierkegaard)?

Bazsányi Sándor: Sivatagi atyafi

Jürgen Habermas, a vegytiszta társadalmi kommunikáció utópiájának tiszteletre méltó elkötelezettje egy ízben emlékezetesen megfeddi Jacques Derridát, a vegytiszta beszéd- vagy írásaktus kommunikációs ideájának engesztelhetetlen bírálóját: a francia gondolkodó szerinte elmaszatolja a filozófia alapvető kérdéseit, úgy méghozzá, hogy átúsztatja a filozófiát az irodalomba. Stíluskérdéssé, privátbolondériává silányítja a filozófiát.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon