Rob740917 : silence
00Barbie00 : silence???
00Barbie00 : hey bobby dont u hear me singing
Rob740917 : hey barbie how RU!!! what RU singing
Rob740917 : ?
00Barbie00 : „I Feel Like Cry” Ozzie Osbourne
QteGuyInDC : barbie i die 4 listnin 2 yir pformns of tha ozburn #
00Barbie00 : hey Qte
QteGuyInDC : U make me krazy bAB
Vi0LeNs666 : This rum sux.
00Barbie00 : lets sing together Qte
Rob740917 : what about me, Barbie?
A színészek iszonyatosak tudnak lenni, ha színészkednek. Ennél rosszabb már csak az, amikor az amatőr szerepel. Szinte hihetetlen, hogy Jeles András A kis Valentino című filmjében – mely benne van az én „brüsszeli tizenkettőmben” – hogyan volt képes technikailag megoldani amatőrökkel, hogy ne szerepeljenek, hanem létezzenek. Muszáj kimondanom, sajnos, hogy: legyenek természetesek. Olyanok legyenek, mint az életben. Még ha ez itt művészet is, nem az élet, ugye, meg minden.
„Alkonyúl.” (József Attila)
„Ne pirkadjon.” (Kukorelly Endre)
„Nem úgy van most, mint vót régen,
nem az a nap süt az égen.” (Népdal)
A történelem ugyancsak képlékeny anyag. Megannyi mítosz, eszkatológia, történetfilozófia, narratíva értelmezi és rendezi az elvileg változhatatlan történeti anyagot. Sőt, némelyik nemcsak a múltat, de a jövőt is ismerni véli. Spengleré talán az egyik utolsó ilyen. S mint az összes efféle predikciónak, alapvetően kinyilatkoztatásjellege van.
1.
Minden evilági szellemi játékok csúcsán kétségkívül a sakk áll. Fölötte pedig a go.
2.
(MÉLYSÉG/EGYSZERŰSÉG) Mérő László nagyszerű Észjárások című könyvében azt írja egy helyütt, hogy a go sokkal „mélyebb” játék, mint a sakk.
„…valódi érdem íly sikert mikép arathat?”
G. E. Lessing: Egy bizonyos költőre (Soltész Gáspár)
A minap a tévéhíradó záróriportja, slusszpoénja arról tudósított, hogy Gyuszi bácsi fogadta a gyerekeket. Régi jó hagyomány ez. Persze lényeges különbség is van ama régi szlavjanooszmán keletbolsevikhoz képest, imhol Európa. Nem volt, vagy legalábbis nem mutatták, hogy virágot adnak át a nép első férfijának, és a dicső vezér sem nyomott csókot a zabálnivaló édes kisgyerek orcácskájára, mint annak idején Joszip bácsi – vagy legalábbis nem mutatták.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 33 hét
10 év 6 hét
10 év 10 hét
10 év 10 hét
10 év 11 hét
10 év 12 hét
10 év 12 hét
10 év 14 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét