„A fajok fő jellemzői majdnem minden esetben idegenek más fajok számára. Csupán az, hogy a természetben nem találunk példát a kapitalizmusra, még nem jelenti azt, hogy a kapitalizmus természetellenes és rossz lenne az ember számára. Ennyi erővel akár azt is kijelenthetnénk, hogy a zsiráf számára rossz, hogy a fák koronáját legeli le. Attól, hogy egyetlen más növényevőnek sincs olyan hosszú nyaka, mint neki, ez még nem természetellenes.
„…nem az a kérdés, hogy mi történhet meg húsz vagy száz év múlva, hanem az, hogy egyáltalán mi képzelhető el, és én nem hiszek holmi végleges megoldásban… bizonyos idő elteltével az »emberfölötti ember« is tökéletlen lénynek fogja látni magát, mivel az új technológia majd olyanokat is lehetővé tesz a számára, amit mi még a fantázia megvalósíthatatlan játékának vélünk. Ma egy szimfónia, egy festmény vagy egy szobor megkomponálását tudatos szellemi erőfeszítés eredményének tekintjük.
„A nagy vadállat rituális legyilkolásának az eszméje maradványokban tovább élt a középkori időkig, amikor a derék lovagok azzal fitogtatták ügyességüket, hogy lóhátról lándzsát szúrtak a bikába. A pápa ezt a gyakorlatot a tizenhatodik században betiltotta, nem azért, mert embertelen látványosság volt, amelyben a lovaknak gyakran kifordult a belük, és a bikák lassú halált szenvedtek, hanem túlságosan sok kiváló nemesember sérült meg súlyosan.
„Sok ember számára lebilincselő a Végítélet látomása, a világ hirtelen, látványos pusztulása. A hirtelen halál azonban sokkal kevésbé fenyeget minket, mint a lassú elmúlás. Számos módja van annak, hogy a Föld fokozatosan lakhatatlanná váljék. A lassú ökológiai pusztulás, az éghajlat változása, a Nap hősugárzásának apró változásai… Az ilyen változások azonban csak néhány ezer vagy néhány millió év alatt következnek be… Vajon elméletileg mindent túlélhet az emberiség? Nincs kizárva.
„Többé nem tartható fenn az a régi descartes-i nézet, mely szerint a természetet tökéletes rejtekhelyről figyelhetjük meg, ... egy ornitológus módjára. Megszakíthatatlan kapcsolat van a megfigyelő és a megfigyelt dolog között. John A. Wheeler, a kiemelkedő amerikai fizikus, aki hosszú ideig Bohr munkatársa volt, felvetette, hogy ...
„...emlékeztetnem kell önöket arra, hogy amikor tisztemnek megfelelően sorra veszem a per alkalmával felhozott bizonyítékokat és ellenbizonyítékokat, ezzel a legkevésbé sem enyhíthetem az önök felelősségét: az önök, egyedül csak az önök feladata, hogy mindebből levonják a következtetést.
Ezek után térjünk rá közvetlenül a dolog velejére.
Miről is van szó végső soron?
A vádlott, aki egy emberszabású fajhoz tartozó nőstényen végzett megtermékenyítő kísérlet folytán...
„A tudósok hadakoznak a tévedés ellen, a művészek pedig körüludvarolják az illúziót. Azt gondolhatnók ennek alapján, hogy a tudomány az igazságot kereső Fehér Lovag, a művészet pedig a tévedésekben tobzódó Fekete Lovag. Mégse gondoljuk: nem volnánk méltányosak.”
(L. R. Gregory: A megtévesztett szem.Németh Ferenc fordítása)
A XVIII.
„A biológiához hasonló tudományága nagy előnye, hogy mindenki azt gondol, amit akar.”
(George C. Williams: A pónihal lámpása. Terv és cél a természetben.)
A hasonlatok az általános vélekedés szerint néha hasznosak, mert rávilágítanak bizonyos összefüggésekre. Vagy legalábbis könnyebben megragadhatóvá teszik őket.
Ez engem arra a taoista történetre emlékeztet… ami valahogy így hangzik: két bölcs álldogált a hídon, a patak fölött. „De szeretnék hal lenni, a halak olyan boldogok!” mondta az egyik a másiknak. A másik azt válaszolta erre, hogy „Honnét tudod, vajon boldogok-e a halak vagy sem? Hiszen te nem vagy hal.” Mire ismét az első szólalt meg: „De te viszont nem vagy én, tehát honnét is tudhatnád, vajon tudom-e, hogyan éreznek a halak?”
(Douglas R. Hofstadter: A Coffeehouse Conversation)
A logikatudós Raymond M.
Amikor Kepler a prágai udvarhoz tartozó Matthaeus Wackhertől 1610 márciusában arról értesült, hogy egy bizonyos Galileus nevű páduai matematikus a „hollandus kémlelőüveget” a mennybolt felé fordítva újabb égitesteket fedezett fel, biztosra vette, hogy nem újabb bolygókról, hanem a Vénusz, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz körül keringő másodlagos égitestekről: holdakról lehet szó.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 31 hét
10 év 4 hét
10 év 8 hét
10 év 8 hét
10 év 9 hét
10 év 10 hét
10 év 10 hét
10 év 12 hét
10 év 13 hét
10 év 13 hét