Skip to main content

[Kiss Ilona]

[Kiss Ilona]: Hány lépés a határ?

Telefoninterjú Vytautas Radzvilasszal, a Litván Liberális Párt vezetőjével, a Sajudis alelnökével


Beszélő: Mi volt az első lépés, amit a független állam tényleges megteremtése érdekében tettek?

Vytautas Radzvilas: Megkezdődött a határállomások kiépítése, amelyek vámellenőrző pontok formájában már eddig is működtek, jórészt azonban fegyvertelen, félpolgári állományban lévő munkatársakkal, bár épp az utóbbi hetekben az ellenük folytatott sorozatos terrortámadások következtében szóba került felfegyverzésük Most megindult a professzionális határállomásokká való átalakításuk.


[Kiss Ilona]: Ukrajna nem mehet!


– A független Ukrajna megteremtése érdekében a parlament három rendeletcsomagot fogadott el: az egyik az önálló köztársasági pénz bevezetését tartalmazza, a második az Ukrajna területén állomásozó összes katonai egységet az Ukrán Legfelsőbb Tanács fennhatósága alá rendeli, a harmadik pedig arról rendelkezik, hogy ez év végéig föl kell állítani az önálló nemzeti köztársasági hadsereget.

Ezek a döntések radikálisan megváltoztathatják az orosz–ukrán viszonyokat. Néhány perce szólalt fel Gorbacsov a Szovjet Legfelsőbb Tanács ülésén.


[Kiss Ilona]: Isten ostora


Mihail Gorbacsov alig egy hónapja kötötte meg „békeszerződését” az engedelmességre még valamelyest hajló köztársaságokkal. A „Tízek paktumaként” emlegetett – 9 köztársaság legmagasabb szintű vezetője és Gorbacsov által kiadott – „közös nyilatkozat” sokak szerint leginkább csak arra jó, hogy manőverezési lehetőséget hagyjon a szovjet elnöknek.

[Kiss Ilona]: Csak egy jelentés?

Balti kérdés – szovjet megoldás


Február 3-án független katonai szakértőkből álló csoport érkezett Litvániába a januári események kivizsgálására. Amikor azonban február 12-én vizsgálataik befejeztével hazafelé tartottak, a pályaudvaron néhány rohamosztagos hármójukat letartóztatta (két tisztet és egy parlamenti képviselőt), és a katonai parancsnokságra hurcolták őket. Kihallgatás után alapos személyi motozáson estek át, melynek során természetesen semmit nem találtak.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon