Skip to main content

Kovács András

Kovács András: Tizenöt év Marxszal


Első gimnazista koromban, amikor a Kommunista Kiáltványban kitűnő érveket találtam a polgári család szükségszerű felbomlásáról, úgy döntöttem, hogy marxista leszek. Motívumaim köre később tovább bővült. Rájöttem ugyanis, hogy utált tanáraim nagy részét (joggal) reakciósnak tekinthetem, s így a velük vívott csetepatéban mint marxista szilárd világnézeti alapokra támaszkodhatom.

Kovács András: Marx a negyedik évtizedben


1977 februárjában levelet küldtem néhány tucat barátomnak és ismerősömnek. A levél így kezdődött: „Generációm legtöbb tagjának gondolkodását valamilyen formában a marxizmus határozta meg. Akik tudatosan marxistának tekintették magukat, vagy akik álláspontjukat tudatosan a marxizmussal szemben alakították ki, mind úgy vélték, hogy pontosan tudják, miben hisznek, mit vetnek el, és azt is, hogy miért. Mára a helyzet megváltozott.

Kovács András: Az antiszemitizmus és a fiatal elit az 1990 utáni Magyarországon


Nehéz lenne eldönteni, hogy a kommunista rendszer bukása után hirtelen megnövekedett-e az antiszemitizmus Magyarországon, vagy a polgári és politikai szabadságjogok bevezetésével kendőzetlenül jutottak kifejezésre a korábban is meglévő antiszemita indulatok és ideológiák.

Kovács András: Az ideológus a politikában


Bauer Tamás Elmélkedés egy vereségről című esszéjének második részében a Beszélő előző számában az elbitangolt, hűtlen gyermek, a Fidesz került terítékre. Bauer jó szokását az isten tartsa meg – mint mindig, most is egyenesen beszél: a Fidesz állhatatlan szövetségesnek bizonyult a választási kampány során, a szabad demokratáktól való fokozatos eltávolodása és a Fórumnak való „felajánlkozása” miatt még azok a hívei sem szavaztak a második fordulóban az állva maradt szabad demokrata jelöltekre, akiket nemcsak a szívük húzott a fiatal demokratákhoz.

Kovács András: Hagyományos rokonszenv, új érdekellentétek a magyar–lengyel kapcsolatokban


Talán pontosabban is lehetett volna fogalmazni: míg a korábbi politikai kapcsolatokat a „testvérországok” eleve feltételezett teljes érdekazonosságának tétele határozta meg, addig mára, a szovjet főhatalom által vezérelt kényszerszövetség fellazulása következtében egyre világosabban körvonalazódnak a Varsói Szerződés tagállamai közötti érdekellentétek. A keleti szövetségi rendszer bomlásának kezdetekor szinte azonnal megjelentek azok a feszültségek, amelyeket a különféle nemzeti kisebbségek megnyugtatóan sehol sem rendezett helyzete gerjesztett.

Kovács András: A vereség után

Beszélgetés Benyó Pállal, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt alelnökével


A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megsemmisítő vereséget szenvedett a parlamenti választásokon. Miben látod ennek az okát?

A párt veresége valóban megsemmisítőnek látszik. Ennek magyarázata nagyrészt abban keresendő, ami a pártban az 1989. januári újjáalakulás után történt. A kezdetek biztatók voltak. 1989 márciusában az első nagygyűlésen mintegy ezer ember jött össze, és az érdeklődés a párt iránt gyorsan nőtt. Ekkor azonban nagy törés következett be.


Kovács András: Olvasói levél


Úgy látszik, a háborús idők változó alakban, de törvényszerűen újrateremtik az öreg obsitost, Garay János hősét. Ezúttal a Beszélő lapjaira lopakodott be: a 22.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon