Skip to main content

Margócsy István

Margócsy István: Húsz év legizgalmasabb könyvei

Spiró György Fogság című regényéről a szerzővel Margócsy István beszélgetett

Margócsy István, Nóvé Béla: Petőfi másnapja


Önigazolások és számonkérések szobra

1882 – „Én azt hiszem, hogy ő maga is jelen van itten!


Margócsy István: Rítus és művészet

Varga Mátyás Nyitott rítusok. Kortársunk-e a művészet? című kötetéről

Varga Mátyás bencés szerzetes megrendítő és bölcs könyvét olvasva az olvasóban óhatatlanul felvetődik a kérdés, mi is lenne a legtalálóbb, összefoglaló megnevezés e tanulmánygyűjtemény számára: „kereszténység és művészet” vagy pedig inkább: „művészet és kereszténység”?

Margócsy István: A paradoxonok költője

A hetvenéves Tandori Dezsőnek

Margócsy István: Emlékezés El Kazovszkijra

Azt hiszem, mindenki, aki csak kicsit is közeli kapcsolatban volt El Kazovszkijjal, hálás lehet e kapcsolatért a sorsnak, s nemcsak amiatt, mert jelentős művészt ismerhetett meg, hanem elsősorban azért, hogy láthatott egy ritka különleges embert, egy olyan különlegesen öntörvényű figurát, aki rögtön első megjelenésében, valamint minden gesztusában azt képviselte: a mitikus erők, íme, közöttünk élnek és hatnak – aki egész életével és alkotó művészetével bizonyította: az ember nem kitalálja a mí­to­szokat, hanem ő maga a mítosz.

Margócsy István: Petőfi mint hazajáró lélek

A Szeptember végén százhatvanadik születésnapjára – II. rész

S most jutunk el a kísértethez.

Margócsy István: Petőfi mint hazajáró lélek

A Szeptember végén százhatvanadik születésnapjára – I. rész

Margócsy István: „Istennőm, végzetem, mindenem, magyar nyelv!”

A magyar nyelv kultikus megközelítései – 2. rész

Margócsy István: „Istennőm, végzetem, mindenem, magyar nyelv!”

A magyar nyelv kultikus megközelítései – 1. rész

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon