Kis Jánosnak ajánlva
A weberi értelemben vett politika, a hatalom megszerzésének, megtartásának és felosztásának nagy misztériuma Homérosz óta egyik központi témája az irodalomnak. Shakespeare tragédiái, az Ördögök vagy az Emberi színjáték hőseit és intrikusait a szerelem mellett a másik legalapvetőbb emberi vágy, a hatalom igézete mozgatja. Természetesen a magyar irodalom sem kivétel.
„1948 nyarán egy amerikai ügynök, aki ideiglenesen a budapesti amerikai követségen dolgozott [Harry Klingensmith], beszervezett egy csoport volt német és magyar antikommunista ügynököt, hogy dolgozzanak az amerikaiaknak […]. Klingensmith Budapesten kapcsolatba lépett az Abwehr [magyarországi] hálózatának maradványával. […] Némelyiküket a magyar hírszerzés delegálta, és lojalitásuk bizonyára számos kételyt ébresztett a németekben.
Nemrégiben jelent meg legújabb könyve, amely a háborús bűnökkel, illetve az azokkal kapcsolatos igazságtétellel foglalkozik. Hadd tegyünk föl először egy nagyon banálisnak látszó kérdést: miért Háborús bűnök a könyv címe?
Nos azért, mert a könyv elsősorban a volt Jugoszláviában és Ruandában elkövetett bűnökkel foglalkozik, és azzal, hogyan vonhatók felelősségre az elkövetőik. Ezeket a cselekményeket pedig a nemzetközi jogban háborús bűncselekményeknek tekintik.
November 16-a remélhetőleg lezárta a parlamentből kiinduló rosszízű és veszélyes politikai spektákulumot. A novemberi kampányból szerencsésen kimaradtak a kormány és az ellenzék szemet csípően őszintétlen érvei és ellenérvei a földkérdés ügyében, így a NATO-csatlakozás támogatói és ellenzői nem a parlamenti választóvonalak mentén sorakoztak fel. Egyelőre nem kellett szembesülni azzal a kellemetlen ténnyel, hogy a szuverenitás igazi feladása az Európai Unióba való belépéssel következik majd be. Az elvi kérdések mintha a nemmel szavazók számára lettek volna fontosabbak.
„SZŐRHAS: Micsoda felső kémkapcsolatai voltak még?
ÉN: Az OSS székházában megismerkedtem Zebulon Edward Bubbel hadnaggyal.
SZŐRHAS: Ezt is írja le.
ÉN: Bubbel hadnagy ortodox izraelita…
SZŐRHAS: Ne zsidózzon nekem. Bennünket nem érdekel a más ember vallása.
ÉN: Azért említem, mert ortodox lévén razollal borotválkozik, következetesen erős kénkőszagot áraszt, ami egyik ismertetőjele. Egyébként többször járt Európában és Magyarországon is.
SZŐRHAS: Nem kell nekem bemutatni. Nagyon jól ismerjük mi Bubbel hadnagyot.
Történetmítoszok – két búcsúszóban
A bal- és jobboldaltól búcsúzó TGM két reprezentatív történeti hagyományt rekonstruál, méghozzá (mindenki más mellett) önmagával is vitatkozva. Kis János értelmezésében a történeti eszmefuttatás „köztes rétegben”, a politikai véleményformálás és a filozófiai kételyek megfogalmazása közötti szinten helyezkedik el. Számunkra azonban (részben képzettségünk okán) TGM történelemképe nem azon áll vagy bukik, hogy hasznos-e ilyen messzire visszamenni a politikai hagyomány keresésében. Nemcsak az lehet a baj, hogy a XIX.
Tíz évvel ezelőtt Jalta uralta a világsajtót a New York Times-tól a Foreign Affairsen és a Spiegelen át a Magyar Füzetekig. A konferenciáról konferenciára zarándokló boldog szaktörténészek mellett megszólaltak jóformán minden humán tudomány képviselői, volt és leendő politikusok, illetve Közép-Európa kultikus gondolkodói: Kundera, Michnik, Kis János.
1944. október 9-én, hétfőn Churchill repülőgépe leszállt Moszkvában. A brit miniszterelnök még aznap estére találkozót kért Sztálintól. A marsall titkársága a főnökük munkarendjében szokásos este tíz órai kezdést javasolta. Mielőtt elindultak volna a Kremlbe, Lord Moran, Churchill háziorvosa szerint a következő beszélgetés zajlott le Churchill és Eden között. A miniszterelnök hosszasan fejtegette: azt akarja megértetni Sztálinnal, hogy a három nagy összefogásával minden kérdés rendezhető, és majd csak ezután hozakodna elő „néhány rendezésre váró apró kérdéssel”.
1945. március 13-án Sir Orme Sargent, a brit Külügyminisztérium helyettes államtitkára háromoldalas feljegyzésben fogalmazta meg gondolatait Nagy-Britannia Közép- és Délkelet-Európában követendő politikájáról. A mogorvaságáról híres külügyér a román és a bolgár kormányt sommásan, de nem alaptalanul totalitárius színezetűnek minősítette, és Magyarországon is hasonló fejleményeket várt a közeli jövőben.
Szeptember 6–10.
Négy nap Japánban
A japán és a magyar sajtó nem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy a kelet-európai rendszerváltások óta Antall József az első kormányfő a térségből, aki hivatalos invitációt kapott Tokióból.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 10 hét
9 év 36 hét
9 év 39 hét
9 év 39 hét
9 év 41 hét
9 év 41 hét
9 év 41 hét
9 év 43 hét
9 év 44 hét
9 év 44 hét