Skip to main content

Nagy W. András

Nagy W. András: „…te szülj nekem rendet…”

Beszélgetés a kormánypárti tüntetések egyik szervezőjével


Beszélő: Első élményeid?

Bégány Attila: Csütörtök este csak azt hallottam, hogy tiltakoznak. Még pénteken délelőtt sem fogtam fel, hogy a blokád ilyen méretű. Azt gondoltam, hogy rövid időn belül vége lesz; ilyet nem lehet csinálni, ezt nem támogathatja egyik parlamenti párt sem.

Beszélő: Mit gondoltál, hogyan lesz vége?

B. A.: Azt gondoltam, minden felelős politikai erő elítéli azt, ami törvénytelen.






Nagy W. András: Politikamentes oroszlán

Érzelmes utazások 2.


Én bizony már a hatvanas években is megjártam a romantikával.

Pedig hogy átéltem, valósággal átborzongtam azt az egykori újsághírt az oroszlánról és a szép idomárnőről! A hír arról szólt, hogy Leila, a nagycirkusz nőstény oroszlánja megtámadta és félholtra marcangolta a szelídítőnőjét.

„Magára vessen” – jelentette ki szívtelenül ifjúkori jó barátom, H.

Ő igazán bennfentes volt, hisz akkoriban épp a cirkuszi zenekarban fújta a szaxofont.

„Ez a nő teljesen kretén az állatokhoz.








Nagy W. András: A délkeleti bázis

Érzelmes utazások 1.


A Somogyi-tanyára úgy jutunk el, hogy Kecskeméttől dél felé jövet, Jakabszálláson is túl, bevágunk egy szélfútta, homoklepte dűlőútra. Azon azután, szaporán kérdezgetve a tanyasiaktól, merre van a jó irány, akácosok, kukoricások, elhagyott juhkarámok mentén addig tekergőzünk, mígnem belátjuk, eltévedtünk a nagy homokpusztaságban. Pedig nem messze a híres bugaci ősborókástól, öreg nyárfák sátra alatt, ott lapul a házikó. Csak nehéz észrevenni.

Elképzelhető, mekkorát dobbant örömében a szamizdatkirály, Demszky Gábor szíve, amikor legelőször ’85 őszén befordult a tanya udvarára!


Nagy W. András: Fénytelen ösvényen

Liberálisok a Vörös Csepelen


„Elvtársak, itt van közöttünk I. elvtárs!” – kiáltotta a levezető elnök, még ’89 tavaszán, egy szocdemnagygyűlésen. – „I.

Nagy W. András: Lázadni csak pontosan, szépen…

Pótvizsgára utasított Fidesz-kongresszus
Peturok, Bánkok


Ugyanazon szép pünkösdelőn, amikor nemzeti főpártunk, az MDF kurucoldali soraiból tiborci jajszavak panaszolták fel a rájuk fészkelt labanc-meráni kakukkfiak garázdaságait, a fiatal demokrata közlegények is támadásba lendültek. A támadás célpontjául saját nagyvezérkarukat választották.

Fordítsuk csak ki a zsebeket, uraim! – kiáltozták több mint két napon át az ifjú rebellisek. A forma tehát gazdasági volt. A tényleges beltartalom alighanem más.


Nagy W. András: METESZDSZ

Műszakiak a rendszerváltásról


„Menekülnöm a nagy Lagrange elől még

előny adatott folyosókanyarban

de szembe Csérp jött…”

– panaszkodik „Régi egyetemek” című versében Marsall László, az egykori matematika-fizika szakos hallgató.

„IMPRLIST át nem búj semmi bástyarésen!” – mennydörgi az új díszdoktor, s félénk diákunk ezt a tanítást már nem negligálhatja oly könnyedén, mint a jó öreg francia egyenleteit.
Ezeknek a tantervi eltolódásoknak persze tudományos-műszaki és gazdasági következményei voltak.

Manapság viszont úgy néz ki, az „IMPRLISTÁK” még







Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon