Skip to main content

Nagy W. András

Nagy W. András: Beszélőkénk 10 éve…


…be nem áll. Pedig hát – talán még emlékeznek rá néhányan – hőn szeretett lapunkat nemcsak az anyagi szükség, de a politikai rendőrség is üldözte. De nem ám úgy, ahogyan a rendes rendőr üldözi a rendes bűnelkövetőt! A puha diktatúra belügyese nem elkapni, bíró elé citálni, börtönbe zárni akarta a sajtótörvénysértőket. Hanem addig követni, gyötörni, fosztogatni, bírságolni őket, míg a fáradtságtól, pénztelenségtől holtan össze nem esnek, és ők maguk dobják be a törülközőt.

Nagy W. András: Mata és Hari

Érzelmes utazások 10.


Hogy gyorsabban égjen, ráöntöttem a maradék vegybenzint. A felcsapó lángok tetején, elkeveredve a korom meg a pernye közé, még mindig ott táncolt néhány égetlen papírdarabka. Nem baj, indulhatunk! Sűrűn hull a hó, öt perc múlva szép fehér lesz itt minden…

A lányok odabent már rég eltakarítottak, eltűntek. „Hát akkor, kezitcsókolom, mi is mennénk, nagyon köszönjük a vendéglátást, nagyon finom volt a fánk!”

A hosszúkás buszpályaudvar előtt ráfordulunk a főútra.




Nagy W. András: Szlavóniai hétvége


Mint leeresztett halászháló közeledett. Az a hátulsó, száraz köhögés kergette maga előtt. Most! Feszítsd meg az uszonyokat, lendülj a legszélesebb rés felé! A gyomorszájam, pont, pont, pont, érezte meg először a találkozást…

Gyomorpanaszok

Második kísérletre megtaláltam és elnémítottam. Csak a vekker, meg amit hozzáálmodtam. A gyomrom viszont tényleg pocsék. Még csak éjjel 2 óra. Aludhattam vagy 60 percet összesen. Azt is csak azért, mert jól beittam.




Nagy W. András: Hosszú menetelés

Beszélő-beszélgetés Mécs Imrével


– Apám orvos volt, az ő édesapja egy szlovák faluban volt magyar kántortanító. Az ő szülei részben szlovákok, részben lengyelek, részben magyarok voltak. Anyám, Lengyel Klára, vármegyei nemes családból származott Zemplén megyéből. Vármegyei alispánok, főszolgabírók voltak a fölmenők között.

Apám bátyja volt Mécs László, premontrei pap és költő. Ő az elszakított Felvidéken élt, és ’45 előtt rendkívül híres ember volt. Otthon nagyon erős katolikus vallásos nevelést kaptam. ’45-től ’49-ig a pécsi jezsuita kollégiumnak voltam a diákja.


Nagy W. András: Nyugodt ellenerő?

Fidesz-képviselő helyzetértékelése


Beszélő: A szakszervezetek harcban állnak egymással, a kormánnyal, a parlamenttel. Nyilvánvaló célokból vizsgálgatják a köztársasági elnök hatáskörét. Dr. Kónya „munkaközi anyagában” sokan az új diktatúra manifesztumát látják. Szerinted ez így, együtt már krízis, vagy még csak ahhoz hasonló?

Rockenbauer Zoltán: A krízis fogalma ma mást jelent Keleten és Nyugaton. Keleten, ahol polgárháborúk dúlnak, puccsok robbannak ki, országok szakadnak szét, sokan örülnének, ha ennyiből állna náluk a krízis.


Nagy W. András: Sebeökoszféra


Sajnos, mire meglett a Könyv, addigra azok fogyatkoztak meg kissé, akiknek szól. A romantikus, fundamentalista, bioradikális zöldekét sem kíméli a hazai mozgalmi apály. A rendszerváltás kezdetén, ’88-ban, ’89 elején még majdnem úgy nézett ki, aki nálunk nincs a kommunisták mellett, az a környezetvédőkkel, zöldekkel, ökologistákkal van. Gyorsan tisztázódott azonban, hogy ez csak egy időszakos keveredés volt. A rákövetkező hatalompolitikai majd gazdasági tusák és leginkább a napi megélhetési gondok maguk alá temették a zöld reménységeket.

Nagy W. András: Keresztes vitéz

Érzelmes utazások 9.


„…fény ível át, kifeszíti, fölgörbíti az asztalon, már csak a csuklója van lenn, meg a bokája… görgő ágyon tolják ki, még rázkódik és deres az arca.”
(Ken Kesey: Száll a kakukk…)

„Az elektrosokknál, kérlek szépen, nekem külön rossz volt, hogy teljesen józan állapotban raktak az asztalra. Nem adtak injekciót, nem altattak, nem kábítottak. Mert nem gyógyítani akartak, hanem megfélemlíteni! Sőt, előzőleg bevitték, hogy nézzem végig, ahogy másokat sokkolnak.



Nagy W. András: Magyarország, Erdély, hallj új hírt!

Pozsgay-zászlóbontás


Pozsgay Imre elégedettnek látszott az első nekifutás eredményével. (Lehet, hogy titokban szorongott, érdektelenségtől tartott?)

Azóta, hogy múlt év novemberében Pozsgay pártjából kilépett, újabb és újabb hírek érkeztek e mozgalmi készülődéséről. Sokan annyira vadászták már az előjeleket, hogy bizonyos méltatlan eseményeket is vele hoztak kapcsolatba.


Nagy W. András: Az ezred fia

Érzelmes utazások 8.


„Tudom, mely csap mily bort ereszthet
csak azt nem tudom, hogy ki vagyok.”
[Villon]

„Lábra vigyázz!” – szóltak időnként hátra a csapat élén járók. Messze kint, a külső vágányoknál, vizes talpfák, félredobott vasdarabok között bukdácsoltunk. 1990. november elsején egész éjszaka ömlött, zuhogott az eső.

Az orrunk hegyét sem láttuk, így aztán a hátratartó figyelmeztetések nem sokat értek.






Nagy W. András: Két önépítés Magyarországon


Mikor meghallottam, hogy Juhász Pál a hétvégi, budavári liberális összejövetelen az újfajta magyar társadalomépítés programjáról beszél majd, mindjárt tudtam, hogy ezúttal nem úszom meg szárazon. Ilyen című fejtegetést nem lehet a híres csurkai mű, az „Új magyar önépítés” (megjelent a Püski–Magyar Fórum kiadásában 1991-ben) említése nélkül méltatni.

Pedig nagyon nem szeretnék besorolni a csurkológusok közé. Még kevésbé vállalnám, hogy a két építkezőt, a szerzőket direktben egymásnak eresszem.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon