Skip to main content

Nagy W. András

Nagy W. András: …kivel ember ugyan él

Érzelmes utazások 7.


Itt aztán minden megvan! Ezek aztán, Kerényi Dalma, Somogyi Győző, megcsinálták, amit akartak!

Nemhogy házuk, udvaruk, de házaik, udvaraik, istállóik, színjeik vannak, műhellyel, műteremmel, kéziszövővel, fonóval, házi kápolnával!

Odakint, a csapkodó, hideg esőben egész állatsokadalom, szamár, kecskék, rackák, pulik álldogállnak nagy dideregve. A gazdát várják; engedné már őket meleg vackaikra.

„Tisztára mint Noé bárkája!” – kacsintok már vagy harmadszor Somogyi felé.






Nagy W. András: Hitelesen márciusi


A nőnapot már lekéstem, de azért hadd küldjem kézcsókomat Malgorzatának Nowa Hutába, Lenkának Hradec Královéba, Ulrikének a néhai Karl-Marx-Stadtba. Meg az itthoniaknak is, persze. Minden táborbeli leánynak, asszonynak, aki valaha is itt a pesti butikokban, a nagy Simeoninál, a Váci Tízben, avagy odalent a balatoni sátrakban próbálta megszerezni úgy-ahogy kurrens, divatos, úgy-amennyire nyugatias minijét, maxiját, trikóját, blúzát, kabátkáját. Ha ők nincsenek, már talán én sem lennék!

De nem volt hiba, jöttek, vettek, öltözködtek a külhoniak meg az itteniek.


Nagy W. András: Ambuláns rehabilitáció

Érzelmes utazások 6.


Rossz nap (Az én látomásom)

A nyakam fájt, meg a karjaim sajogtak. Kicsit a torkomat is markolászta.

Visszavonultam. Még jó is, hogy jött ez a kis sajgás; legalább nem kell részt vennem a szülinapi mulatságon! Hadd zenéljenek, tomboljanak csak maguk közt az iskolások! Később azért kimegyek majd, elszívok egy cigarettát, megmustrálom a kislányokat.

…Ugyan, nem is megyek én sehová! Jó itt egyedül, csak ők se jöjjenek az én szobámba!… Pedig már itt is van egy! Apró bajszos, pimasz képű felgimnazista. Nézeget befelé, semmit sem ért. Mit bámulsz, kiskomám?






Nagy W. András: Megmondják a csillagok

Érzelmes utazások 5.


Katona jött az utcán; vagy rendőr, tűzoltó – a kis Nusikának mindegy volt. Csak egyenruhája legyen! Hozzászaladt, rácsimpaszkodott. „Legyél az apukám!” – duruzsolta. Próbálta megmászni az égig érő uniformist. Hogy megfogdossa, simogassa a vállakon, nyak körül csillogó arany-, ezüstvalamiket.

És közben – a gonosz kisded – fél szemmel az anyukáját leste. Élvezte, ahogy zavarba jön, pironkodik, magyarázkodik.

Ráadásul csalt és hazudott a kis Annácska, volt neki saját apukája. Méghozzá tiszti, alhadnagyi rangban!




Nagy W. András: Forradalmár

Érzelmes utazások 4.


„Pont magának jár itten a szája! Aki elhúzta a csíkot, amikor meleg volt! Most meg idejön lazítani!”

Ilyen csúf szavakkal rontott Krassó Györgynek egy illető október végén, a taxisblokád egyik hídfőjénél. Krassó természetesen azért jött, hogy a tömegek forradalmi öntudatát erősítse. „Húzzatok be, srácok, az új elitnek; korpázd meg, kishaver, a pártokratát!”

Kicsit már rozogán, többedik infarktus, súlyos műtét után, vízhajtóktól elkínzottan, de azért ott állt ám a torlaszokon az öreg harcos!




Nagy W. András: Akácfa, hévíz, napraforgó

Beszélgetés egy környezetbarát energetikussal


Mi lesz velünk, ha itt a tél, és nem jön az olaj meg a gáz? A taxisválság óta ez a kérdés is másként, komorabban hangzik. Halzl Józseftől, az Energiagazdálkodási Intézet vezérigazgató-helyettesétől azonban nemcsak e nagyon is köznapivá lett kérdésre vártuk a választ. Az 57 éves hőerőgépész hosszú ideje fáradozik egy környezetbarát energiapolitika körvonalazásán. Megengedik még mostani, zilált és fenyegető viszonyaink a perspektivikusabb tervezgetést?

Nagy W. András: Bibó vagy Biberach?


Palotás Jánostól ezt már megszoktuk, hiszen a kormány megalakulásának első perce óta élesen szemben áll pl. a koalíciós koncepcióval. Olvasóink talán még emlékeznek, hogy röviden agyrémnek nevezte a kisgazdák föld koncepcióját és reprivatizációs irányát, most hétfőn pedig alaposan kritizálta a költségvetési törvényjavaslatot (lásd a 38. oldalon). Hétfőn a Parlamentben Takács Péter nyíregyházi történész-tanár nemzetvesztéssel vádolta a kormány költségvetése mögött meghúzódó koncepciót, pontosabban koncepcióváltásra való képtelenséget. C.

Nagy W. András: Szeta-aukció, 1980

Érzelmes utazások 3.


Az egykori védnökök rajban érkeztek. Még jó félóra volt hátra Mészöly beszédéig, amikor felpattantak a bejárati ajtók, és fegyelmezett, vasárnapi díszbe öltözött titkosrendőrök tömege árasztotta el a kiállítótermeket. Gyorsan szétoszlottak, elvegyültek az ott levők között. Mi, régi szetások, sokáig büszkélkedtünk vele: nem volt még Magyarországon vernisszázs, ahol a mű-pártoló publikum zsebében akkora tűzerő lapult volna meg. Mégiscsak vagyunk valakik!

Barcsay, Borsos, Korniss Dezső, revolver.


efhá, F. Havas Gábor, lt– [Kőszeg Ferenc, Nagy W. András, nwa, Solt Ottilia], –szeg: Mesterporszívózók és szellemvasút


Miközben a Belügyminisztérium a rendőrség segítségével újabb meg újabb nagy és közepes akciókat szervez az utcák és terek jogtalanul itt tartózkodó külföldiektől és engedély nélkül árusítóktól, valamint bűnöző elemektől való megtisztítása érdekében, a MÁV is meg-megújuló erőfeszítéseket tesz a pályaudvarok rendeltetésszerű használatának helyreállításáért. Az első összehangolt hadműveletre október 15-én került sor (a stratégiai előkészítést nem számítva), ez kéthetes fegyverszünettel végződött.

Nagy W. András: A moderátor

Beszélgetés egy taximenedzserrel


A taxis megtette kötelességét, a taxis mehet – mondották a kommentátorok, oknyomozók és tanácsadók a heveny kríziscsúcs elmúltával. Most már ők foglalják el a főteret, ők csavargatják a kormány fülét. Helyes, de azért az alsóbb szintű tapasztalatok se sikkadjanak el teljesen!

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon