Skip to main content

nl [Neményi László]

nl [Neményi László]: Már megint a zsidók járnak jól / A titkok kapualjában / Törvény előtti egyenlőség


Miután a legcentristább centrumpárt centrumának már megint torkán akadt Csurka István, a fórumos államférfiak – ha már beszélni muszáj – szívesen menekülnek a belviszály mocsarából tisztábbnak, kellemesebbnek vélt vizekre: a kormányzati munka sikereinek és férfias örömeinek taglalásába. Így tett Kónya úr is szombat este a Tv-Híradóban. Csak hát nehéz az embernek a bőréből kibújnia. A Független Jogászfórum egykori üdvöskéje az elmúlt három évben nagyobb jártasságra tett szert a hatalmi politizálás eszközeinek alkalmazásában, mint szociálpolitikai intézkedések prezentálásában.

nl [Neményi László]: Kormányátalakítási hercehurca / Spin control Antall módra / Itt a piros, hol a piros


Minden valamirevaló politikus azt szeretné, ha a sajtó és a közvélemény az eseményeket az ő szemüvegén keresztül értelmezné, ha olyan dolgokról beszélne sokat, amelyek neki hasznosak, s ha tapintatosan hallgatna más, számára nem igazán előnyös dolgokról. Diktatúrában a hatalmon lévő politikus(ok) ilyen irányú vágyai az irányított sajtó, a cenzúra és a Btk. megfelelő paragrafusai révén (izgatás, hivatalos személy megsértése stb.) nyernek kielégítést. Demokráciákban a helyzet jelentősen bonyolultabb: a „többet ésszel, mint erővel” elve érvényesül.

nl [Neményi László]: Cinkelt lapok / Mit ér a tett, ha szimbolikus?


Valami mindig elrontja az ember kedvét. Itt van a múlt hét is, amely azzal kezdődött, hogy egy képviselőnő napirend előtt felszólalt. Aztán nyilatkozott a Híradónak, volt az Össztűzben. Egy egész ország volt kénytelen figyelni arra, amit mond; a legnagyobb kormányzó párt parlamenti frakciója kényszerült arra, hogy foglalkozzék vele. Egy egyszerű teremtéssel, akit más egyszerű teremtésektől eredendően csak az különböztet meg, hogy neki az erkölcsi hallása is csapnivaló.

nl [Neményi László]: Gondolatkísérlet / Sic transit gloria mundi / Telefonszex


Ezen is túl vagyunk, az MDF (idézet) sorsdöntő, történelmi jelentőségű országos gyűlésén. Megcsömörlötten bár, szódabikarbóna (a kozmopoliták Alka Seltzer) után kapkodva, kissé borzas idegekkel is, de túl vagyunk rajta. Vagy mégsem? Lehet, hogy a sportcsarnoki hajcihő csak a bevezető szatírjáték volt, az igazi, vérre menő dráma csak ezután következik? Bizony lehet. De hagyjuk ezt, hiszen az MDF országos gyűléséről sok szó esik másutt a Beszélőben.

Gondolatkísérlet

Inkább egy gondolatkísérletet szeretnék elvégezni.




nl [Neményi László]: A fák nem nőnek az égig / Piszkos Fred szeretete / Csurkátlan MDF / Toll és lövészárok / Ettől persze még


Az elmúlt hónapokban még olyan is kicsúszott egyik-másik szerzőnk tollából, hogy érdemes olvasni a Magyar Fórumot. S így is volt. Belőle lehetett megtudni, hogy mitől helyénvaló félnünk, ha nem akarunk nagyon megijedni, amikor a kormány megvalósítja azt, amit a tanulmányírói munkásságával világhírnévre szert tett hajdani drámaíró feladatul tűzött ki.

nl [Neményi László]: Csak ötven halott


Az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANK) augusztus harmadikára és negyedikére általános sztrájkot hirdetett, s felhívását a városi fekete lakosság túlnyomó többsége követte, amit akár sikernek is el lehetne könyvelni. Szerencsére nem lett igazuk azoknak sem, akik vérfürdőtől féltek: a sztrájknak és az azt kísérő tömegakcióknak „csak” ötven halálos áldozata volt. S ez – szomorú tény – dél-afrikai mércével mérve elfogadható szám.

A Mandela által vezetett szervezet követelései minden kétséget kizáróan jogosak voltak.


nl [Neményi László]: Gyilkos-e a bukott államfő? / Az ország lejáratásának kísérlete / Szamárfül


A német kormány tizenhét hónapon keresztül, a volt keletnémet párt- és államfő jogsértő megszöktetése óta követelte Honecker visszaszolgáltatását, először a szovjetektől, később az oroszoktól, majd pedig a chileiektől és oroszoktól. Mást – tekintettel a törvényességi követelményekre és a közvéleményre – aligha tehetett, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy követelése vágyait fejezte ki. Akárhogy is volt, a német kormány eleinte egészen biztosan ímmel-ámmal megtett erőfeszítéseit végül siker koronázta.

nl [Neményi László]: Méltóságteljes fertály / A hazug mítosz bája


Fejtő Ferenc, a Párizsban élő neves történész és politológus, József Attila hajdani szerkesztőtársa a Népszabadság hétvégi számában terjedelmes nyílt levelet intézett Csoóri Sándorhoz. A tudós a költő egy másik költő, Balaskó Jenő által lejegyzett előadása kapcsán-ürügyén fejti ki nézeteit a mitologizáló történelemszemléletről, Németh Lászlóról, a népies–urbánus vitáról és annak jelenlegi felelevenedéséről; tisztázó vitát kezdeményez, hogy az „új nemzedék” „felnőtt néphez illő jövőképet” alakíthasson ki magának.

nl [Neményi László]: Kik azok a liberálfasiszták? / Elveszett illúziók / Csupa i, csupa I…


A múlt héten Daróczy László, az Új Magyarország publicistája forradalmasította a politikatudományt. Tette ezt, ahogy magyar emberhez illik, szemérmesen, egy olyan cikkben elrejtve, amely – és ezt nem feljelentésnek szánom – a földkerekség legtöbb liberális lapjában megjelenhetett volna. D. L. az észteket feddte meg, mivelhogy nem bánnak szépen orosz kisebbségükkel. Figyelmeztette baltikumi rokonainkat, hogy eljátszhatják a nemzetközi közvélemény rokonszenvét, ha így folytatják.

nl [Neményi László]: Makovecz és akiknek nem kell / Balkáni vihar


Androsch volt osztrák alkancellár magánvállalata tízmilliárd korona hitelt ígért a pozsonyi vízügyi vállalatnak. A hitel egyebek mellett a bősi beruházás befejezésére lenne fordítható. Androsch úr váratlan segítőkészsége semmivé foszlatta azt a reményt, hogy a szlovákok megfelelő anyagiak híján mégsem lesznek képesek angolvécét csinálni a Dunából.

Együttérzek azokkal, akik a hírre az albán légierő modorában reagáltak. Magam is így tettem, első dühében az ember másra nem is igen képes.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon