„Kell-e reform?”
Milyen lesz a belátható jövőben az élet Magyarországon? Mi kell hozzá, hogy jobb legyen? S mi áll az útjában, hogy valóban jobb legyen? A Hírmondó írásainak egyik jellegzetes csoportja ezekre a kérdésekre keresi a választ. Némelyikük inkább csak általánosságban szögezi le, hogy a közeljövő Magyarországán demokratikusabb, pluralistább, igazságosabb viszonyokat remél, hogy szerzője „a reform” mellett voksol.
Tamás Gáspár Miklós szenvedélyes publicista – igazságai kimondásában csakúgy, mint vagdalkozásaiban. A csöndes Európa c.
„Az ironikus… kilép saját korának soraiból,
és vele szemben foglal állást. Az eljövendő rejtve van előtte,
a háta mögött van.”
Soren Kierkegaard
Mintha csak előző két regényéből gyúrta volna össze: A cinkos igazi Konrád-regény. Magába sűríti mindazt, ami oly jellegzetes Konrád „irályában” – s hogy a kaján gondolat elé vágjak: nem a „beteg ló” módján.
„Csak bőven termő bamba diófája ne legyél senkinek.”
Veres Péter: Ha nem lehettél szálfa
Mielőtt rátérnék voltaképpeni témánkra, a KMT szerepére, arról szeretnélek faggatni, hogyan vezetett az utad ’56 novemberéig, hogyan éltél és gondolkodtál addig. Kezdjük az elején: hol születtél?
Hódmezővásárhelyen születtem, 1933. március 17-én. Apám nincstelen zsellér volt, aki elvette feleségül egy szegény pásztor nyolcadik gyermekét.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét