Skip to main content

Végel László

Végel László: Újvidéki karácsonyfák

Peremvidéki feljegyzések


Az elmúlt egy-két évtizedben évről évre magasabbra tornyosultak a karácsonyfák a Futaki úti piacon, jelezve a szelíd polgári tiltakozás terjedését. A reálszocializmus szabadpiac-gerillái, a csempészek összébbrakták az olasz kozmetikumokat, az osztrák kávésdobozokat, a német tranzisztoros rádiókat, és szolidárisán helyet szorítottak a Szerbiából, a Boszniából érkező fenyőfaárusok részére, akik teherautóikkal már december közepén megjelentek, hogy először a katolikusoknak, majd rövid időn belül a pravoszlávoknak árulják a karácsonyfát.

Végel László: Tito marsall sugárút


A főposta épületétől ballagok a Duna felé. A lerombolt örmény templom mellett visz az utam. Baljós emlékeket idéz, akár a Báni-palota fehér márványfala. Még apám is hordta az épületanyagot, cipelte a márványlapokat fuvaros nagyapámmal együtt. A sógorom is ott fuvaroskodott. Ki tudná felsorolni, hogy a rokonságból, az ismerősök, az utcabeliek közül hányan dolgoztak ott. Apám évtizedeken át nem látta, csak 1945-ben idézte meg magában a fehér épületet.

Végel László: Via Kelebia

Kisebbségi kérdőjelek


Budapest, via Kelebia, Meridián, Puskin, Polonia… Piszkos, örökké késő vonatok, aprólékos vámvizsgálat mindkét oldalon. Főleg csempészek, néha üzletemberek, időnként turisták és rendszeresen a nemzetállamok peremvidékeinek lakói utaznak ide-oda. Az utóbbiaknál az utazás ellentmondásos élmény.

Végel László: Újvidéki teraszok

Peremvidéki feljegyzések


Újvidékre mégis belopakodott a nyár. A hangulat drámai, de itt legalább nem lövöldöznek. Az emberek a teraszokon üldögélve rezignáltan reggeli habos kávéjukat kevergetik, és a polgárháborúról vitatkoznak. Valóban, mikor kezdődött? – kérdezik döbbenten. Az egykori frakcióharcok részesei, nem kis kárörömmel, pontos dátumokat emlegetnek. Persze attól függően, ki és mikor vesztette el a hatalmát.

Végel László: Újvidéki rekviem


A Katolikus portát és a Szabadság teret elválasztó határmezsgyén tétovázok. A Szabadság tér az újvidéki közélet jelképe, a Katolikus portán van a néhai Ifjúsági Tribün, ahol az újvidéki ellenzék megszületésére lehetett számítani. Joggal, mert tehetséges emberek fordultak meg ott: De mindig szétforgácsolódtak, elmagányosodtak.

Végel László: Miért veszélyes az anyanyelv?

Nyílt levél Radovan Pankovhoz, a Szocialista Szövetség Tartományi Választmánya elnökéhez


Tisztelt Pankov Úr!

Kénytelen vagyok nyílt levélben felhívni figyelmét, hogy az Ön szervezetében (melyet tartományunk minden polgára tart el) a jogállamiság megsértésére került sor.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon